Döbbenten tekint teremtményére Európa

Két évvel Viktor Janukovics „megpuccsolása” után is a korrupció és az oligarchák hálójában vergődik Ukrajna.

A Foreign Policy elemzője keserűen állapította meg, hogy ezek után mindenki számára egyértelmű lehet, kik is irányítják valójában Ukrajnát. Mások a Majdan elárulásáról értekeztek, felemlegetve, hogy a korrupció nagyobb, mint Janukovics idején volt, és az országot bizonyos rotációban lényegében ugyanaz az elit irányítja. Az ukrán átlagembert ez a fordulat már aligha lepte meg, hiszen már annyiszor ellopták az álmait. „Oligarchikus puccsot” kiáltva ezután kilépett a kormányzó koalícióból előbb Julija Timosenko Batykivscsina (Haza) nevű blokkja, majd a Szamopomics (Önsegélyezés) is. A hatalmi koalíciónak ezzel megszűnt a radában a többsége, ám kétségbe nem esett senki, és elkezdődtek a találgatások arról, vajon mikor tér vissza a koalícióba Oleh Ljasko még korábban távozott Radikális Pártja. A nyugati diplomaták előtt magát a reformok letéteményesének beállító, sokak szerint mindenekelőtt Washington támogatásával a háta mögött magabiztos Jacenyuk „megbocsátott” mindenkinek, és azt javasolta, felejtsék el a korábbi sérelmeket, és haladjanak tovább a reformok útján, hiszen nem engedhetik meg az ország összeomlását.

A paródia azonban ezzel sem ért véget, hiszen

a parlament alelnöke a hét végén nem volt hajlandó kihirdetni a kormánykoalíció szétesését.

Andrij Parubijar arra hivatkozott, hogy a koalíciós megállapodás alatt még mindig több mint 226 aláírás szerepel, ezért nem lehet elkezdeni visszaszámolni a 30 napot, aminek leteltével – ha nem jön létre új kormánytöbbség – a parlamentet fel kell oszlatni, és új törvényhozási választásokat kell kiírni. Jelenleg a pártfrakciók közül tényleg csak a Petro Porosenko elnök mögötti tömörülés és Jacenyuk Népi Frontja alkotja a koalíciót, ám jól érzékeltetve az ukrajnai állapotokat, korábban a radikálisok csak bejelentették a kilépést, a frakciójukból azonban senki sem vonta vissza aláírását a megállapodásról.

E cinikus politikai komédia közepette valójában senki sem gondol arra, hogy csupán a csoda vagy a nyugati hitelek menthetik meg az országot az összeomlástól. Csak az elmúlt hetekben 20 százalékot veszített értékéből a hrivnya, a befektetők a bizonytalanság közepette távol maradnak, a GDP csak tavaly 12 százalékkal csökkent, és a reformok hiányában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is szünetelteti a kifizetéseket. Eközben ott lebeg Kijev feje fölött az IMF által is jogosnak tartott hárommilliárd dolláros orosz hitel visszafizetése.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy lassan már a Majdan fő szponzora, az Egyesült Államok is elbizonytalanodik. Mint a kijevi nagykövet, Geoffrey Pyatt az Ukrajinszka pravdának kifakadva fogalmazott, „Ukrajna jövőjére nézve nagyobb veszélyt jelent a korrupció, mint az orosz harckocsik”.

Évfordulós írásában a The Washington Times mindezt azzal fejelte meg, hogy „Putyin nyugodtan hátradőlhet, Ukrajna önmagát szétrombolva nélküle is összeomlik”.