Gombamód nőnek ki a földből a zsidó telepek

Hangzatos ígéretei után úgy tűnik, végül Donald Trumpnak is megjött az étvágya a béketeremtéshez. De mik is azok a telepek?

Még be sem rendezkedett rendesen a Fehér Házban Donald Trump, bízva az Egyesült Államok politikájának fordulatában, Izrael máris több ezer új ciszjordániai telepes lakóház megépítéséről döntött. Lépésüket világszerte felháborodás követte, különösen azok után, hogy decemberben az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadott el – köszönhetően Barack Obama leköszönő elnöknek, aki „búcsúként” nem élt vétójogával – ismételten illegálisnak nevezve az izraeli telepeket. De mégis, mik is pontosan ezek a telepek, és mennyi van belőlük?

Izrael az 1967-es, úgynevezett hatnapos háború során jelentős területeket foglalt el, így Ciszjordániát, Kelet-Jeruzsálemet, illetve Szíriától a Golán-fennsíkot. A 90-es években tető alá hozott oslói megállapodások értelmében Ciszjordániát három részre osztották fel: A, B és C régióra. A területek nagyjából 60 százalékát kitevő C régió teljes egészében izraeli irányítás alatt áll, a 20 százaléknyi B-ben közösen osztoznak a hatalmon a Palesztin Hatósággal, míg a maradék 20 százalékot adó A-ban a palesztinok önállóan kormányoznak. Az izraeli fennhatóság az izraeli polgárok számára nyilvánvalóan nem jelent gondot, rájuk az izraeli törvények vonatkoznak, és szabadon járhatnak-kelhetnek. Ám a palesztinok szabad mozgása és élete erősen korlátozott.

Az izraeli telepek legnagyobb része a C régióban található. A telepesek általában hazafias vagy vallási okokból költöztek ezekbe a településekbe, de manapság már a gazdasági szempontok, például a munkalehetőség vagy az olcsóbb élet is ugyanolyan gyakori. Ez a számok nyelvén, a legfrissebb statisztikák szerint azt jelenti, hogy:

Hogy mi a különbség a telepek és illegális telepek között, továbbá mi ezekkel a világ problémája? Az, hogy az 1967-ben elfoglalt területek hivatalosan nem Izrael állam részei, így egyes értelmezések szerint a lakosság betelepítése ezekbe ellenkezik a nemzetközi joggal. Erről szólt alapvetően a tavaly decemberi ENSZ-határozat is. Mikor a nemzetközi közösség bírálja az újabb telepek építését, és azt mondja, ez nem segíti elő a békét, az a jogos félelem vezérli, hogy az izraeli települések folyamatos terjeszkedése miatt előbb-utóbb ellehetetlenül a kétállami megoldás, hiszen nem maradnak területek, melyek a jövőbeni Palesztinát jelenthetnék. Az ugyan nem példa nélküli, hogy Izrael telepekről vonult ki – ez történt például a Sínai-félszigeten vagy a Gázai-övezetben –, Ciszjordániában azonban ez már szinte megvalósíthatatlan lenne.

Ezzel szemben az izraeli álláspont az, hogy mivel korábban nem létezett független Palesztina, így nem volt kitől elfoglalni sem a területeket. Emellett gyakran történelmi és vallási érveket is felsorakoztatnak a terjeszkedés magyarázatául. Izraeli szemszögből tehát a telepek olyan városok és falvak, melyek az izraeli kormány jóváhagyásával, sőt támogatásával épültek – ezeket elektromossággal, vízzel stb. is ellátják –, míg az illegálisak azok, melyekre nem adtak engedélyt. Külön eset még a stratégiai fontosságú Golán-fennsíké, melyet Szíriától foglaltak el, és bár ennek megszállását szintén nem ismerik el nemzetközileg, az erről szóló vita az utóbbi időben lekerült a napirendről. A konfliktuson pedig a gordiuszi csomó Jeruzsálem, melyre a palesztinok és a zsidók is fővárosukként tekintenek.

Donald Trump már kampányában világossá tette, hogy ő egészen másképpen fog viszonyulni Izraelhez, mint azt elődje tette. Igaz, Barack Obama és Benjámin Netanjahu kapcsolata történelmi mélyponton volt, így ezt aligha lesz nehéz fölülmúlni. Az új amerikai elnök egyik hangzatos ígérete volt, hogy az amerikai nagykövetséget átköltözteti Tel-Avivból Jeruzsálembe. Aztán beiktatták, és eltelt egy nap. Majd még egy és még egy, majd a mai napig nem történt az ügyben semmi. Hivatalosan a folyamat „megfontolás alatt áll”.

Két nép, két állam

Az úgynevezett kétállami megoldás lényege, hogy a két nép – a zsidó és a palesztin – számára két külön államot, egy önálló Izraelt és egy önálló Palesztinát hoznának létre. Ennek megvalósításáról évtizedek óta tárgyalnak a felek, eleddig eredménytelenül. A legfőbb akadályok négy pontban foglalhatók össze: 

A másik opció értelemszerűen az egyállami megoldás lenne, amely szerint zsidók és palesztinok egy államban élnének. Ez azonban Izrael számára nem feltétlenül a legvonzóbb megoldás, hiszen ennek értelmében minden állampolgár értelemszerűen azonos jogokkal rendelkezne, ami már csak a demográfiai helyzet miatt is alaposan felborítaná a politikai erőviszonyokat. Nem beszélve arról, hogy nehezen lehetne kezelni a biztonsági helyzetet is.

Hasonló fordulat történt a telepek ügyében is. Ahhoz képest, hogy Trump üzletemberként még maga is adott pénzt új telepek építésére, egy nemrégiben adott interjúban már világossá tette, hogy ezek nem használnak a békének. Ez persze még mindig messze van attól, hogy bírálja őket, sőt, esetleg ellenlépéseket tegyen, de az mindenesetre máris látszik, hogy távolról sem fognak mindenben egyetérteni. És míg a kampányidőszakban nagyon úgy tűnt, hogy Trump számára egyáltalán nem jelent prioritást az izraeli konfliktus, mostanában egyre inkább úgy tűnik, hogy megjött az étvágya, hogy ő is nekifusson a béketeremtésnek. Legutóbb kiszivárgott információk arról szóltak, hogy ő maga nem ragaszkodik a kétállami megoldáshoz, elfogadna minden kezdeményezést, amely békéhez vezet. Habár ez elméletben jól hangzik, a valóságban nehezen értelmezhető, hiszen az izraeli kormányzat, a palesztinok és az egész világ csak a kétállami megoldást látja elfogadhatónak.

Lapunk megkereste a budapesti palesztin és izraeli nagykövetséget is a telepek ügyében. Marie Antoinette Sedin palesztin nagykövet asszony emlékeztetett rá, hogy az Európai Unió és az ENSZ is elkötelezett a kétállami megoldás mellett, Izrael 1967-es határai mentén, egy megosztott jeruzsálemi fővárossal,

a valóságban Izrael mégis egy „apartheid” államot hozott létre, aláásva a palesztinok jogait.

– Közben rengeteg palesztin menekült tart Európába a libanoni, iraki és szíriai táborokból, mert elüldözik őket az Iszlám Állam és más terrorszervezetek, és mert nincs egy saját palesztin államuk, ahová mehetnének. Mi más választásuk lenne? – kérdezte a diplomata. A nagykövet arra is figyelmeztetett, hogy ha Donald Trump valóban Tel-Avivból Jeruzsálembe költözteti az amerikai nagykövetséget, az nemcsak egy korszak végét jelentené, de valószínűleg a kétállami megoldásét is, legalábbis ami az Egyesült Államok bármilyen szerepét illeti benne. – Az Egyesült Államok és az unió helyett ebben az esetben Oroszországhoz fordulnánk segítségért, amely már így is nagyon jelentős szerepet tölt be a térségben – mondta el Marie Antoinette Sedin.

Az izraeli nagykövetségtől a cikk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.