A szintén 40 km körüli második napon (és később) azért sikerült tartani a „hajnali 11” körüli indulást, ennek még egy átvigadott éjszaka és hajnali 4-kor ágyba kerülés sem szabott gátat. No de vissza az északi partra. A káptalanfüredi start után jöttek a szokásos északi parti viszontagságok a rosszul kitáblázott kerékpárúttal és (hogy ne csak az út legyen hibás) a nem igazán ellenőrzött váltókkal. Így – Anita is ezt mondja – nem indulhat el senki, aki akár csak egy kaptatóra is felmenne egy több napos túrán. Az viszont valóban általános tapasztalat, hogy az északi parton a tó „vége” felé haladva egyre rosszabbul lehet tájékozódni: a 71-es útnak hol a jobb, hol a bal oldalától eltávolodó és el is fogyadozó bicikliúton. (E probléma megszűnéséről ígéretek már vannak, részletek a keretes írásban.) Füreden szükségük volt egy nagyobb szerelésre egy pedál miatt (nem volt a társaságban olyan, aki kerékpárdoktornak nevezhető), de a legnagyobb felüdülést az akali pihenő jelentette Tihany és Révfülöp közt félúton, Anita elmondása szerint igen kulturált hely ez.
A révfülöpi ébredés után a szokott módon következett az 1-2 órás bénázás (egy több naposra tervezett túránál belefér, de persze a nyitó estén miért akar mindenki reggel zuhanyozni – emiatt egy óra is ki tud esni...). Balatonberényig majdnem 50 kilométer várt a csapatra, de ennek kétharmada inkább lefelé megy, ráadásul „frissében” kell az elején fölfelé menni Badacsony környékén. Anita szerint egyébként ez a legszebb része a vidéknek, úgyhogy a látvány kárpótol mindenkit a bosszúságért, hogy helyenként alig lehet 10-nél többel tekerni teljes málhával.
(A Turistautak.hu-n egyéb részleteket is találhatnak a túrázók)
A térkép figyelőinek bizonyára feltűnik, hogy egy viszonylag hosszabb szakasz marad az utolsó napra (cirka 70 km), de ez teljesen sík, és egyébként nem várt módon unalmas terep – azért az északi part néha eléggé jól látszik a világritkaságnak számító Badacsony látképével. A neheze akkor is a csalinkázások miatt 225 kilométeresre „kelt” kirándulás végén következett: „A MÁV enyhén szólva alulteljesített”, így fogalmazta meg összefoglalóan az alábbiakat Anita: hiába került megint 2500 körüli összegbe a jegy egy bringásnak, két kerékpáros kocsiba sem igazán fért be Anitáék 6 biciklije a szintén Siófokon felszálló iskoláscsoport kis bringáival és a már addig a vonaton utazókkal együtt. A megoldás talán az lehetne, ha egy előre tudhatóan „bringásfrekventált” időszakban ha nem is plusz kocsit, de egy intézkedő embert hadra fognának a biciklik szakszerű felpakolására, hogy a feladatot ne egy szorgalmas filippínónak kelljen önkéntes alapon elvégeznie. (A legutóbbi intézkedéseket mindenesetre jól kidobolták.)
