A múlt heti bringásreggelihez hasonló, mámoros, csokiragacsos akciókról beszámoltam már több ízben, és bevallom, én is unnék már arról értekezni, hogy milyen nagyszerű 2-3 helyen felmarkolni a kakaós csigát a kis Sióval és az almával – megcsinálni persze nem unalmas, főleg, hogy az embernek megoldja a napi legbőségesebb étkezését. Aki ráérzett az ízére, már úgyis tudja, milyen, aki meg nem, az irigykedve bámult adott esetben a Batthyányi téri Duna-parti megállóban vagy a buszon tülekedve a ráérős kerekezőkre. Ami sokkal érdekesebb volt viszont ezen a reggelen, hogy 7 budapesti pontot kerékpárral éppen két óra alatt megtettem – erre pedig tömegközlekedést használva aligha lett volna lehetőségem. Számoltunk.
Reggel 7.06-kor start a Déliből, indulás a Moszkválmán tér felé, át a kaptatón, le a Batthyány utcán a Batyiig. Zsebben az első adag csiga-alma-üdítő kombó. (Azt még nem mondtam, de az MNO szerkesztőségének előre beígértem, hogy a reggeli műszak emberei, legalábbis azok, akik szoktak kerékpározni, kapnak reggelit a BAM! jóvoltából.) Pacsi László Jánossal 7.20-kor, indulás tovább a Szent Gellért tér, az ország talán legforgalmasabb biciklis csomópontja felé. Csiga, üdítő, alma táskában, a helyszínre ígért szerelőstáb üdvözlése, majd át Budapest legrövidebb Duna-hídján a Kálvin felé. 7.35. A négyes metró leendő két megállóját vele bizonyára azonos tempóban tettem meg, nagyjából 4 perc alatt. A Kálvinon még volt „időm” leejteni a két ajándék matricát is, amit a reggeli mellett próbáltak rám szerelni. A dzsesszklub felől két gyerekkel, bringával kikanyarodó anyukát még föl is segítettem a Kiskörúti biciklisávra, ahol 7.45-kor már bőven több mint a 300. voltam a számláló alapján.
Debrecen hajnala:
7.50-kor haladtam rá a legújabb belvárosi kerékpáros útszakaszra, a KüllőnÉlő által tesztelt Bajcsy-Zsilinszky úti buszos kerékpárvonalra. A sarkon lehagytam egy, a megállójába kievickélő 9-es buszt, a bazilika mögött pedig felszedtem a negyedik reggelit – egy vizet, egy vaníliás kiflit meg egy almát. Pózoltam a zsákmánnyal az egész reggelt (13 vidéki, 13 budapesti reggelit) szervező kerékpárosklub és a helyszíni kajálást szponzoráló BKK fotósának (a képeket azóta sem láttam, biztos nem voltam elég szép...), majd rövid cseverészés után, 7.55-kor úgy döntöttem, hogy a Jászai téri helyszín még bele fog férni – 9-re kellett a Népligetbe érnem a reggelikkel. A Jászain – a politikai korrektség jegyében – a főváros egyetlen szoci többségű kerülete etetett meg, jövőre szerintem rá fognak jönni, hogy van jobb hely is a Jászain, mint az északi sarok, a McDonald’s sem véletlenül van a híd szintjén.
A reggel 8.05 váratlanul kihaltan érte a Pozsonyi utat; tömött kocsisorokkal egyáltalán nem találkoztam, még a Váci út felé kanyarodó Bessenyei utcán sem. A Dózsa György úti metrómegállónál 8.15-kor voltam. Itt már egy picit számolgatni kezdtem, és el is felejtettem, hogy a Hősök teréhez van még egy reggelizőhelyszín a Ligetben. Egész jó zöld hullámban, megpakolva kereszteztem a Thököly utat, majd értem el a Puskást (8.30), ez utóbbi szakasz autósoktól már teljesen érintetlen. A Hungária járdájára festett „bicikliút” kicsit dugós volt, de kis leleménnyel és odafigyeléssel azért lehetett nyomni itt is. 8.40-kor felszedtem a Népligetnél az utolsó csomagot is (a MÁV-osok baktattak át a körúton egy alig észrevehető, de megrakott kempingasztallal), és 8.45-kor letettem a munkatársak asztalára az elemózsiát.
(A két óra alatt legyakott 24 km úgy jön össze, hogy fél 6-kor áttekertem 15 perc alatt a Műegyetem rakpartra, ahol minden biciklisnek a kezébe nyomtak egy tikettet, ezért lehetett az egyetemek evezősversenyének farvizén bringásuzsonnát kapni.)
A bringásreggeli képekben:
További képek a Kerekparosklub.hu-n ITT!
A Déliből a Batyira aluljárózással, várakozással, lépcsőzéssel együtt 10 perc (7.16). Kaja elérése, elhozatala, várakozás a villamosra, felszállás és leszállás a Gellért téren, zebrázás, csomagfelvétel: 7.25. Várakozás a téren villamosra, átbötyékelés, tömeg (Fővám téri horror és a Kálvinig 6 piros lámpa). Érkezés a Kálvin csigái közé 7.40-kor. Innen papíron a leggyorsabb a metró, de a merüléssel, mozgólépcsőzéssel, tömeggel, várakozással együtt a bazilika mögé elérni újabb negyed óra. Ha 8-kor felmarkolom a csigát és időtakarékosságból gyalog megyek – vagy szigorúan BKV-val a Nyugatit érintve, majd 6-ossal a Jászaira – negyed órámba megint belekerül az egész, teljesen biztos. Negyed 9-nél vagyunk, és az 1-es villamos Vajda Péter utcai megállójához igyekszünk. Két fő csapásirány van, ami „csak” fél óra: 6-ossal a Blaháig, onnan 99-es busszal a célállomásig; 6-ossal a Nyugatiig, 3-as metróval a Népligetig, 1-es villamossal egy megálló. 8.45-nél járunk, és még nem biztosított, hogy beérek. Felmarkolom a reggelit, 8.50 előtt nem is szállok villamosra, az MNO-ba pedig éppen 9-re beérek. És van ugye havibérletünk 10 500-ért, és a Műegyetem rakpartra még át sem mentünk, ami 25 percnél nem tud kevesebb lenni. Kerékpárral a spórolás 25 kerek perc, és mindössze 12-es átlagsebesség kell hozzá.
A hadvezérek idei ígéretei a későbbi számonkérés gyanánt:
