Piliscsévtől Pekingig ugyanaz a gubanc az e-bringával

Piliscsévtől Pekingig teszt nélkül is el lehet jutni okos következtetésekig a villany rásegítésű e-bringák világában, a fényes elszigetelődés fővárosából viszont minden bringás téma új még.

Hogy legyen azért egyértelmű: egy kis tekerintés után bekapcsol a villanymotor, és 25-tel megy a cucc. Ennél gyorsabban menni csak emberi erővel lehetséges ezekkel a kerékpárokkal, de az említett tempó is versenyképes a tömegközlekedéssel (pláne Londonban – annak, akit nem gázolnak el gyorsan). Persze egy ilyen baromi nehéz behemótot azért nem lehet csak úgy masszívan 30 fölött hajtani. Két eléggé nagy hátránya tehát az indulási dinamika és a „testtömeg”. Utóbbi miatt egy biztonságos kerékpártárolóval nem rendelkező városlakó (szerintem mindenki ilyen ) képtelen ilyet tartani, emeletre felcipelni ugyanis irtózatosan kényelmetlen utcai felszerelésben 25-30 kilót. A cikkben ezen a ponton megint jön a reklámbuborék: ne aggódjon a biztosítás miatt, mert nem kell erre kötni, hisz nem autó. Köszi! Valószínűleg egyébként a tekerni egyáltalán nem akarók kedvéért skiccelta fel a szerző ezt az adatot is: 33 kilométert is kibír az aksi egy konnektoros töltéssel – a ma vásárlásra érdemes modellek valamennyi tekeréssel ki kell, hogy bírjanak több mint 100-at is.

A villanycanga ellenzői közé sorolható a Cycling Plus magazin szerkesztője, Rob Spedding. Számára a kerékpározás éppen a tekerésről és a hétköznapi fittségről szól. Úgy kezdi az e-bicikli értékelését: „ez egyszerű csalás”. Részletesebb mondókáját így foglalhatnánk össze: ha fel akarunk jutni a Kékesre, azt saját erőből érdemes. Ebben márpedig tökéletesen igaza van. Azt persze elismeri – és akkor itt most egy nagyon fontos pontnál, a célközönségnél tartunk –, hogy rávenni valakit egyáltalán biciklizésre ezzel nagyon jó indulás, mivel a tekerés végső soron elkerülhetetlen, s minden egyes ember, aki autóból ül át ilyenre, radikálisan csökkenti a légszennyezést.

A válság angol földön is megmutatta: az érdeklődés nem csökkent a takarékos közlekedési megoldások, így az e-biciklik iránt sem, sőt, mivel minden másnak visszaesett a kereskedelme, a bringás értékesítések 12 százaléka ma már az e-bicikliké.

Kicsit Piliscsév felé kacsingatunk megint: ahogy „odakint” tudják, nálunk is egyértelmű, hogy az idősebbek körében népszerű közlekedési eszköz terjedésével kezdetben okvetlenül nő a balesetek száma, ugyanis akik már rég nem bringáznak vagy már kopik az egyensúlyérzékük, elég, ha egy kicsit is nem jól választják meg a sebességüket, és már a reflexeikre sem támaszkodhatnak éles helyzetben. A válság által kevésbé körbenyalt világrészeken viszont van szufla azon gondolkodni, mennyiért hirdessenek tanfolyamot az időseknek az e-bringa használatára, nálunk kb. arra van lehetőség, hogy a baleseti statisztikát egy másik szegmensben igyekszünk kistafírungolni.

Ha valaki úgy érzi, hozzáállásom túlságosan gúnyos, pillantson bele egy kis dél-budai kedvcsinálóba!

London polgármestere, Boris Johnson mindenesetre egy kis összegű (900 font) közlekedésbiztonsági intézkedés keretében utcára zavart egy-két e-montis zsarut, és bejelentette, hogy 2016-tól jön az e-bérbinga is (nálunk BuBi, természetesen motor nélkül). Mentségükre legyen szólva a drága jó londoniaknak, hogy a dombvidék és az ottani „Moszkválmán” tér közt lesz elérhető a 21. század kerékpáros szolgáltatása.

Csattanó, hogy a cikkíró végül eljut a nagy következtetésre, vagyis egy merőkanálnyi cinizmust fölbuggyantva elsóhajtja, mennyire „jó” a hegyre fölfelé a jeges szélben a kerékpáron – pihenni.