Óvodista tévedésektől hemzseg a győri egyetemi segédanyag

Botrányos tantárgyi segédanyag a győri egyetemisták kezében a közlekedéstudományi tanszéken ebben a félévben.

A kerékpáros közlekedés hátránya, hogy veszélyes, hogy kis hatótávolságú, hogy nem lehet vele szállítani és hogy úthoz közel egészségre rendkívül ártalmas. Ilyen és ehhez hasonló hallatlan gondolatokat tanítanak egyetemen Magyarországon a 2013–2014-es tanév első félévében. A győri Széchenyi István Egyetemről van szó, ahol a közlekedésépítészeti tanszéken a közúti forgalomtechnikát tanulók egy ilyen sületlenségeket felvonultató dokumentum alapján merülnek el a kerékpáros közlekedés rejtelmeiben. Szerzője is van a fél szakdolgozatnyi írásnak: dr. Kálmán László egyetemi adjunktus.

Tényleg nagyon csúnya dolog másokat – főleg idősebb professzorokat – kiröhögni, de azért álljunk már meg! Magyarországon, egyetemen, nyomtatásban és interneten is tananyag egy 2013. szeptemberire vélhetően átdátumozott, elavult hülyeséggyűjtemény, amiért legutoljára az olvasónak kell exkuzálnia magát. (Köszönet a Kerékpárosklubnak, hogy feltette a „szakirodalmat” a Facebookra.)

Szóval Kálmán tanár úr a győri kerékpáros-forgalom adatai között bogarászik a „friss” anyagban, ahol egy 1995-ös 1,3 százalékos, illetve egy 2004-es 0,58 százalékos adatból azonnal el is jut a következtetésre, hogy a hétköznapi kerékpáros közlekedés visszaszorult. Kálmán tanár úr! Ma Magyarországon (László János bringásfélisten mondta a saját szájával a múlt héten) minden munkanapon 5-6 százezer ember indul munkába vagy iskolába drótszamáron, ami a teljes népesség 5-6 százaléka, nagyjából tízszer annyi, mint amennyiről Kálmán tanár úr beszél. A helyszíni beszámolók szerint a 130 ezer lakosú Győrben az 1000 csiga is kevés lett volna csak azok kiszolgálására, akik a tavaszi bringásreggelin a csigahelyen ki is várták (volna) a sorukat.

Kálmán tanár úr mellélő akkor is, amikor az előnyöket sorolja: egészséges a tekerés, de csak zöld környezetben és az úttól távol (két költői kérdés: Min megy a cangás, ha nem az úton, illetve látta-e már azt az évekkel ezelőtti felvételt Kálmán tanár úr, amelyen kísérleti úton van bebizonyítva, hogy az autóban ülő tüdejébe még akkor is folyamatosan megy a nafta, amikor zöldövezetben hajt?).

És akkor jönnek „a hátrányok”, nagyon kell kapaszkodni már a szóhasználat miatt is. Azt mondja először is: „kis (néhány km) hatótávolság”. Én becsszó nem tudtam, hogy a biciklinek hatótávolsága van. De azt sem tudtam, hogy a néhány kilométer kicsi. Nemde néhány kilométereket teszünk meg városban A-ból B-be otthonunk és az iskola/munkahely között? Több alkalommal utaltam már e blog sorai között: a Krisztina tér és a Népliget közti távolság 6 kilométer, ami kerékpárral, autóval és tömegközlekedéssel egyaránt 20-25 perc csúcsidőben. Nem tudom, melyik fáról tépte le az infót Kálmán tanár úr, hogy „kicsi a hatótávolsága” a kerékpárnak, és pontosan mire is gondolt.

További hátrány Kálmán tanár úr szerint, hogy a kerékpározás időjárásfüggő, mert télen és esőben „nem jó biciklizni”. Egy egyetem tekintélyét szerintem alapvetően rombolja, ha tantárgyi segédanyagként írásba adják a tanár komfortérzetével kapcsolatos tudnivalót, ez a L'art pour L'art Társulat Osztályfőnöki óra című jelenetének színvonala.

Ezek után már szinte észre sem venni a kerékpározás hátrányai között azt a momentumot, hogy veszélyes, ezért pedig térd- és könyökvédőt kell hordani. (Félve írom le még azt az utolsó két nagy hátrányt, melyek szerint „könnyen ellophatják” és „idősek, betegek és mozgáskorlátozottak nem használhatják”. Természetszerűleg én is ki vagyok rekesztve a Forma–1-es autó, illetve a helikopter aktív használatából, mert nincsenek meg hozzá a szükséges kompetenciáim, adottságaim és lehetőségeim sem.)

A dolgozatban aztán váratlanul érkezik egy „összefoglalva” kezdetű mondat, azt mondja: a kerékpározók ma szabadidős és sport célból bicikliznek, erre viszont a korábbi szövegből egyetlen árva mukk sem utalt. Hogy bezáruljon a kör, vastag betűvel áll a szövegrész végén a tételmondat: „Vannak persze városi kerékpáros rajongók is ”

Ezek után krikszkrakszos rajzok magyarázzák a bringás infrastruktúrával kapcsolatos kifejezéseket, melyeket egy újbóli okos mondat zár le: a kerékpárút tervezésénél figyelembe kell venni a kerékpáros áramlási mátrixokat és a baleseti statisztikákat. Arról, hogy a Magyar Kerékpárosklub véleményét kell figyelembe venni, megint csak egy büdös szó nincs, pedig ma ez a legfontosabb, ők ugyanis ezeket a Kálmán tanár úr által említett mátrixokat és sok minden mást is bizony figyelembe vesznek, így adják le a közlekedésszervezőknek szakmai anyagaikat, ennek szellemében készült el az Andrássy úti bringasáv is.

Úgyhogy szegény győri egyetemisták, szépen tanuljátok meg a tanár úr által feladott leckét, aztán nézzetek szét a Kerekparosklub.hu weboldalon (számokért és szabályokért), illetve a KüllőnÉlőn és az utcán is. Sok sikert a győri egyetemnek!