Egy magyar agytröszt biciklis találmányának termék formába öntéséért könyörög napok óta a fél internet.
Feri cimborám pár éve mesélte, hogy a fiát pedál nélküli, azaz futóbringán tanította meg biciklizni, ezen ugyanis maga fejleszti a csemete az egyensúlyérzékét, és a hajtás lendületével be tudja lőni magának a biztonságérzet határait, majd amikor tud és érez mindent, jöhet a pedálos éden. Nem kérdeztem meg most Ferit, hogy mit gondol erről a találmányról, de „profi” városi kerékpáros közlekedőként talán feleslegesnek tartaná ezt az eszközt, amiről alább szó lesz.
van szó, amely 50 méterre a gyerektől megállítja a bicikli hátsó kerekét, ha a szülő veszélyt érez. A nyereg alá szerelhető kütyüt egy magyar diákcsapat – Bognár Dániel, Szesztay Péter és Szirtes Marcell közgazdász hallgatók, Gombos Gergő mechatronikai mérnök hallgató, Pál Gergely villamosmérnök, valamint Kőrös Ben formatervező – rakta össze két év alatt, de még nem lehet kapni, hisz nincs pénz a gyártáshoz. Jelenlegi stádiuma szerint egy második körös prototípus formájában létezik, az elkészült, harmadik, gyártásra kész, már most – elvileg júniusra – előrendelhető prototípus piacra viteléhez kérik a segítséget. (Jelenleg 40 millió forint van náluk összesöprögetve az Új Széchenyi kockázatitőke-programjából egy tőkealap révén.)
A Szeretlekmagyarország.hun fórumozóknak már be is indult a csuszalesőjük a termék láttán, és bár olyan kérdéseket, hogy mivel és meddig működik a dobozos mérőszalag méretű izé, megválaszolja már a promóvideó, azért maradtak még bőven homályos foltok sokak számára, összegyűjtöttem belőle néhányat, előtte azonban nézzük a videót! (Van olyan kérdés is, amire válaszoltak a fejlesztők.)
– Nem bukik fel a gyerek, ha nem számít rá, hogy az általa hajtott futócikli leáll?
– Csak a hátsó kerékre hat a fék, nem beszélünk óriási sebességről sem, ráadásul a lurkó súlypontja teljesen hátul van, úgyhogy nem.
– Lassan oda jutunk, hogy a gyermekeket robotok fogják felnevelni a szülő helyett.
– Ennek maximum akkor lenne értelme, ha a bicikli mozgása közben töltené is az aksiját folyamatosan, hogy véletlen se fordulhasson elő, hogy nem működik, mert elfelejtették feltölteni.
– Már látom is magam előtt, ahogy az anyáknak semmi másra nem lesz gondjuk a gyerek(ek) mellett, mint a MiniBrake-ben cserélgetni az elemet vagy töltögetni, plusz a sok kacat között a táskában még a távirányítóját is keresgetni pont akkor, mikor a hülye gyereknek épp akkor jut eszébe kigurulni a kocsi elé, ha az anyja egy fél pillanatra félrenézett.
– Dinamós módon meg lehetne oldani a dolgot, mármint az elem töltését.
– Javaslom a szerkezet továbbfejlesztését olyan módon, hogy ha a gyerek kibiciklizik a készülék hatósugarából, akkor a fék behúzásával egy időben enyhe áramütést adjon a szülő részére.
Amikor biciklizni tanultam, addig nem engedtek forgalomba, amíg nem tanultam meg kereszteződésnél mindig megállni, használni a féket, illetve jelezni, hogy valami nem jó a bringán. Nem állnék sorba ilyenért vagy költenék rá vagyonokat, de ha kevésnek érezném a saját repertoáromat vagy a figyelmi képességeimet kisgyerek biciklizni tanítása esetén, meggondolnám, hogy beszerezzek egyet. Remélem, igazságos voltam így. Az mondjuk biztos, hogy az alábbi kis videó kölkeit felbosszantaná egy távirányítású fék.
