Három év után új esélyt kaphatna, aki etikai vétséget követett el a színházban?

Hol húzódik a határ a művészi szabadság és a hatalommal való visszaélés között a színházban? Kihez fordulhat egy színész, ha úgy érzi, hogy egy próbán vagy előadás során megsértették a személyiségi jogait, és milyen következménye lehet egy etikai vétségnek? Ezekre a kérdésekre is választ keres az Országos színházművészeti etikai keretszabályzat tervezete, amely a Magyar Színházi Társaság (MSZT) által augusztusban átadott kulturális szakmai csomag részeként készült el. Bodor Johanna, az MSZT elnöke a megelőzés és a vezetői felelősség fontosságát hangsúlyozza, Muri Henrietta munkajogász pedig a hatályos jogszabályok korlátaira hívja fel a figyelmet. A Magyar Teátrumi Társaság (MTT) szintén szükségesnek tartja az etikai kérdések rendezését, de kifogásolja, hogy nem volt lehetősége érdemben részt venni a javaslatok kidolgozásában.

Fotó: Frame Stock Footage Forrás: Shutterstock

Bodor Johanna (Fotó: Magyar Színházi Társaság/Juhász Éva)

Az Országos színházművészeti etikai keretszabályzat tervezete ezt a problémát elsősorban az etikai biztonság oldaláról közelíti meg. Bodor Johanna, a Magyar Színházi Társaság elnöke hangsúlyozza, hogy a tervezet egyik alapelve a biztonságos munkakörnyezet megteremtése, amelyben a munkatársak tisztában vannak jogaikkal és lehetőségeikkel. 

Az etikai biztonság nem akkor kezdődik, amikor már panasz érkezett

– húzza alá az MSZT elnöke. A keretszabályzat a megelőzésben ezért kifejezetten aktív szerepet szán az intézményvezetőknek. A vezető felelőssége nem merül ki abban, hogy egy konfliktus után kivizsgálást indítson: olyan környezetet kell kialakítania, amelyben a problémák lehetőleg már korábban felismerhetők, és amelyben az érintettek biztonságosan jelezhetik, ha valamely szakmai vagy etikai határ átlépését tapasztalják. – A keretszabályzat kiindulópontja, hogy a biztonságos munkavégzés feltételeit elsősorban a szervezet vezetője tudja megteremteni. Ő választja ki ugyanis a munkatársakat, ő rendelkezik munkáltatói jogokkal, az ő rendelkezésére állnak anyagi eszközök. Minden munkatárs köteles a biztonságos munkakörnyezet megteremtéséhez hozzájárulni, a vezetőtől azonban kifejezetten aktív magatartást vár el a megelőzés területén a keretszabályzat – hangsúlyozza Bodor Johanna.

A megelőzés és az emberi méltóság védelmének fontosságát a Magyar Teátrumi Társaság is hangsúlyozza. A szervezet szerint a próbatermi és színpadi munka bizalmat, figyelmet és sokszor személyes kiszolgáltatottságot kíván, ezért az ezzel való visszaélés a színházművészet alapját jelentő bizalmat is sérti. 

Az abúzus nem világnézeti kérdés. Az emberi méltóság védelmében nem lehetnek kivételek, és a szakmai teljesítmény sem adhat felmentést a felelősség alól

– fogalmaz a szervezet.

A jogi keretek hézagai

A hatályos munkajog elvi szinten kezeli azokat a helyzeteket, amelyek egy színházi próbán vagy előadás során felmerülhetnek, de nem minden esetben ad részletes választ a színházi munka sajátos kérdéseire. A jogszabályok értelmezése ezért különösen fontos lehet az olyan szituációkban, amelyekben a művészi elképzelések és a színészek személyiségi jogai között kell megtalálni az egyensúlyt. Muri Henrietta éppen a szabályozás általánosságára hívja fel a figyelmet. 

„A generálklauzulák rugalmasságot adnak, hiszen sokféle helyzetre alkalmazhatók”, ennek ugyanakkor ára is van: 

A törvény nem mondja meg, mi számít szükséges és arányos korlátozásnak egy intim jelenetnél, hogyan kell a beleegyezést beszerezni és dokumentálni, mikor és hogyan vonható az vissza, és ki, milyen eljárásban vizsgálja ki a panaszokat.

Dr. Muri Henrietta ügyvéd szerint a munkajog általános szabályai nem adnak egyértelmű választ a színházi gyakorlat kérdéseire

Ezekre a kérdésekre sok esetben csak utólag, egy konkrét jogvita során születik válasz.

A jogi védelem ráadásul nem minden színházi foglalkoztatási formában érvényesül ugyanúgy. – A színházi jogviszonyok jelentős része nem munkaviszony, hanem megbízás, így a szabadúszó színészekre a Munka törvénykönyvének védelmi szabályai nem vonatkoznak – mondja az ügyvéd, hozzátéve: a jogviszony típusa mellett a szakmán belüli függőségi viszonyok is nehezíthetik a jogok tényleges érvényesítését. 

– A színházi hierarchia és a szereposztástól való függés erős erőaszimmetriát teremt, amely miatt a színész sokszor akkor sem mer nemet mondani, amikor jogilag megtehetné.

Panasz és bizonyítás

A panaszkezelés a készülő keretszabályzat egyik központi eleme. A tervezet több, egymástól független bejelentési pont létrehozásával számol, a panaszokat pedig pártatlan, megfelelő szakmai felkészültségű etikai bizottság vizsgálná ki. 

A tervezett etikai kódex egyik fontos célja, hogy egy etikai panasz ne maradjon intézményen belül gazdátlan, ugyanakkor az eljárás minden érintett számára tisztességes legyen

– mondja Bodor Johanna. Hozzáteszi: alapelv lenne az érintettek meghallgatása, a bizonyítékok mérlegelése, az ártatlanság vélelme, a bizalmasság és az indokolt döntés. A konkrét eljárás részleteiről azonban csak az egyeztetések lezárulta után lehet beszélni, a jelenlegi dokumentum ugyanis még munkaanyag. A Magyar Teátrumi Társaság szintén fontosnak tartja a panaszkezelés szabályozását. Mint írják: „Fontos, hogy az érintettek biztonságosan jelezhessék problémáikat, meghallgatásra találjanak, és előre ismert szempontok alapján szülessenek döntések.”

A panaszkezelés terén a jogszabályi környezet sem biztosít minden esetben a színházi munkavégzés körülményeihez illeszkedő megoldást. Muri Henrietta arra hívja fel a figyelmet, hogy a panaszbejelentési törvény (2023. évi XXV. törvény) alapján 

csak az ötven főnél több munkavállalót foglalkoztató munkáltatóknak kötelező belső visszaélés-bejelentési rendszert működtetniük. A kisebb társulatoknál tehát előfordulhat, hogy nincs ilyen hivatalos csatorna, a meglévő rendszereket pedig nem feltétlenül a színházi munka sajátos helyzeteire alakították ki.

A panaszok kivizsgálásakor az egyik legfontosabb feladat annak tisztázása, hogy pontosan mi történt. Ehhez meg kell hallgatni az érintetteket és a tanúkat, valamint össze kell gyűjteni az ügy szempontjából fontos bizonyítékokat, például üzeneteket, e-maileket, próbanaplókat vagy felvételeket.

Az etikai és fegyelmi ügyek kivizsgálása hatalmas terhet ró a munkáltatóra, hiszen gyakran nagyon kevés bizonyíték alapján kell pártatlan döntést hoznia

– mondja az munkajogász. A gondos vizsgálat azért is lényeges, mert ha a munkáltató felmond egy dolgozónak, és az ügy bíróság elé kerül, neki kell bizonyítania, hogy a felmondás indoka valós volt, és valóban indokolta a döntést. Ha a munkáltató nem tudja megfelelően alátámasztani az intézkedését, az jogellenesnek minősülhet. Az is számít, pontosan milyen jogsértés gyanúja merül fel, mert ettől függhet, kinek mit kell bizonyítania. Ha például a zaklatás az egyenlő bánásmód szabályainak megsértését is felveti, a panaszosnak bizonyos körülményeket elegendő valószínűsítenie: például azt, hogy hátrány érte, és hogy rendelkezik valamely, a törvény által védett tulajdonsággal. Ezt követően a másik félnek kell bizonyítania, hogy a feltételezett jogsértés nem történt meg vagy betartotta az egyenlő bánásmód követelményét.

Az eljárás időzítése szintén lényeges. – Gyakorlati csapda a határidő – figyelmeztet Muri Henrietta. Az azonnali hatályú felmondás jogát az arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül lehet gyakorolni; bűncselekmény esetén a törvény külön szabályt állapít meg. A kivizsgálásnak tehát alaposnak kell lennie, de a határidőket is szem előtt kell tartani.

Művészi vezetés vagy hatalmi visszaélés?

Az etikai szabályozás egyik fontos feladata, hogy különbséget tegyen a szakmailag indokolt vezetői döntések és a hatalommal való visszaélés között. A színházi munkában természetes, hogy a próbafolyamat során különböző művészi elképzelések ütköznek és a rendező kritikát fogalmaz meg. 

– A határozott művészi vezetés, a szakmai kritika vagy a magas szakmai elvárás önmagában természetesen nem etikai vétség 

– fogalmaz Bodor Johanna. A probléma akkor kezdődik, ha valaki a szakmai vagy vezetői pozícióját megfélemlítésre, megalázásra, kiszolgáltatottságának kihasználására vagy szakmailag nem indokolható követelések kikényszerítésére használja.

A munkajogi szabályozás oldaláról Muri Henrietta az általános magatartási követelményeket emeli ki: – A jogok gyakorlása során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.

Szankció és szakmai rehabilitáció

Az etikai szabályozás egyik legnehezebb kérdése, hogy milyen következményei legyenek egy etikai vétségnek és 

milyen feltételekkel legyen lehetőség a későbbi szakmai visszatérésre. 

A munkajogi következményeket ettől külön kell kezelni: egy etikai szabályzat önmagában nem teremthet olyan szankciót, amelyre a jog nem ad lehetőséget. – A jogkövetkezményeknél két szintet kell elkülöníteni – mondja Muri Henrietta. A munkaviszony megszüntetése a kötelezettségszegés súlyától függően felmondással, súlyos esetben azonnali hatályú felmondással is történhet, míg az enyhébb, hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásának külön feltételei vannak: ezeknek arányosnak kell lenniük, és írásban, indokolással kell közölni őket.

Ahhoz, hogy az etikai szabályok a munkaviszonyban is kikényszeríthetők legyenek, megfelelő munkajogi keretek között kell megjelenniük. Ennek egyik lehetséges módja, ha az egyes színházak saját szabályzatukban rögzítik az előírásokat, kollektív szerződésbe foglalják őket vagy a munkaszerződésben hivatkoznak a keretszabályzatra. A jogi lehetőségek attól is függnek, milyen formában és milyen tartalommal történik a beépítés. A keretszabályzat munkajogi beépítése nélkül is felmerülhet jogi felelősség, ha az adott magatartás jogszabályba ütközik. Ha ugyanis az adott magatartás a Munka törvénykönyvének általános magatartási követelményeit vagy más törvényi kötelezettséget is sért, a jogkövetkezmény alapja maga a jogszabály lehet. Ilyenkor az etikai kódex abban segíthet, hogy pontosabban meghatározza, milyen magatartás várható el a színházi szakmában.

A szakmai rehabilitáció kérdésével kapcsolatban Bodor Johanna arra hívja fel a figyelmet, hogy a tervezet a későbbi újrakezdés lehetőségével is számol: 

A mentesítés elve is szerepel a jelenlegi tervezetben. A munkaanyag hároméves időszakkal számol: ha ezalatt nem történik újabb etikai vétség, lehetőség nyílhat a mentesítésre, a részletszabályok azonban még egyeztetés alatt állnak. 

A mentesítés nem jelent automatikus visszatérést a szakmába. Egy új megbízásról az intézményvezető dönt, akinek mérlegelnie kell a társulat véleményét, a korábbi esetből levonható következtetéseket és az adott helyzet egyéb körülményeit. – Az esetleges ismételt etikai probléma miatti felelősség ugyanis legalább annyira az övé lesz, mint a tényleges elkövetőé. 

A keretszabályzat szerinti mentesítés mindemellett nem érinti az esetleges jogszabályi vagy büntetőjogi következményeket 

– teszi hozzá Bodor Johanna.

A keretszabályzatnak a szakmai és társadalmi elvárások változásait is követnie kell. Muri Henrietta szerint ebben az általános magatartási szabályok adhatnak kapaszkodót: az olyan alapelvek, mint a jóhiszeműség, a tisztesség és az emberi méltóság tisztelete, időtállóak, de gyakorlati jelentésük az új helyzetekkel együtt változhat. A kiszámíthatóság érdekében ezért fontos az etikai szabályzatok rendszeres, átlátható felülvizsgálata, valamint az, hogy az érintettek időben értesüljenek a változásokról. Így mindenki számára világos maradhat, milyen magatartás várható el tőle és mikortól kell az új szabályokat alkalmazni.

---

Közös célok, eltérő megközelítések

A Magyar Színházi Társaság (MSZT) és a Magyar Teátrumi Társaság (MTT) lapunknak adott válaszaiból kiderül: mindkét szervezet szükségesnek tartja a színházi szakmát érintő kérdések rendezését, de eltérően látják az ehhez vezető utat. A vita egyik központi eleme, hogy az MTT szerint a kulturális javaslatcsomag előkészítésébe nem vonták be megfelelően a szervezetet, az MSZT viszont úgy látja, hogy a közös munka lehetősége nyitva állt.

Az MSZT szerint a május 15-i szakmai fórumra az MTT is meghívást kapott, képviselői pedig részt vettek az eseményen. A munkacsoportokban több, az MTT-hez tartozó intézmény szakemberei is dolgoztak. Az MSZT szerint ez azt mutatja, hogy a javaslatok kidolgozásakor nem a szervezeti hovatartozás, hanem a szakmai részvétel számított. Az MTT ugyanakkor azt kifogásolja, hogy a meghívás kevesebb mint huszonnégy órával a fórum előtt érkezett, és a szervezetnek nem nyílt lehetősége saját álláspontja bemutatására. 

Az egyéni részvétel mellett szükség lett volna arra is, hogy társaságunk a teljes tagságával egyeztetve, szervezeti szinten hozzájárulhasson a javaslatcsomag előkészítéséhez

– írta az MTT, amely szerint az érdemi egyeztetés lehetősége még utólag is megteremthető.

A nézetkülönbség az elmúlt tizenhat év megítélésére is kiterjed. Az MSZT szeptemberi közleményében az önkritikát, az önvizsgálatot és a korábbi időszakkal való szembenézést nevezte meg a demokratikus megújulás és a párbeszéd feltételeként. A társaság szerint azt is végig kell gondolni, miként befolyásolhatták a politikai kapcsolatok a szakmai lehetőségeket a kulturális életben.

„A változás számunkra nem azt jelenti, hogy az egyik kapcsolatrendszer helyére egy másik lép, hanem azt, hogy olyan szakmai és intézményi garanciák születnek, amelyek mellett ez a működés nem ismétlődhet meg” 

– fogalmazott az MSZT. Hozzátette, hogy az MTT-nek magának kell eldöntenie, milyen következtetéseket von le a saját működésére nézve, és nem kívánja előírni a szervezet számára az önvizsgálat módját. Az MSZT a közleményeken keresztüli üzengetést lezártnak tekinti, és hangsúlyozza: „Mi nem akarunk kettéosztott színházi szakmát. Egy van.”

Az MTT szintén fontosnak tartja az elmúlt tizenhat év értékelését, de konkrétabb megközelítést sürget. „Az önvizsgálatnak valamennyi szakmai szervezet működésében helye van, így a sajátunkban is. Ehhez azonban konkrét ügyeket, döntéseket, eredményeket és elmaradt megoldásokat érdemes számba venni” – írta a szervezet.

Válaszában arra is emlékeztetett, hogy az ágazati kollektív szerződés szükségességéről Pataki András már huszonöt évvel ezelőtt beszélt egy szakszervezeti kongresszuson. Az MTT szerint a megvalósítás szervezeti és jogszabályi feltételei azóta sem álltak össze. A színészkamara létrehozása szintén régóta visszatérő téma: a szervezet szerint ez a kérdés 1990 óta újra és újra felmerül. Az MTT úgy véli, ezekben a kérdésekben is közös munkára van szükség ahhoz, hogy a régóta megfogalmazott igényekből megvalósítható javaslatok szülessenek.

A két társaság a szakmai együttműködés jövőjéről sem egyformán nyilatkozik. Az MTT felidézte, hogy 2025-ben a Nemzeti Színházban közös elnökségi ülést tartottak az MSZT-vel, amelyen folyamatos együttműködésben állapodtak meg. Az MTT szerint az MSZT később elzárkózott ennek folytatásától, de továbbra is kész a közös munkára. „Szeretnénk azonban visszatérni ahhoz a szakmai szándékhoz, amely akkor közös asztalhoz ültetett bennünket” – írták.

Az MTT a finanszírozási és foglalkoztatási rendszer átalakítását, valamint egy új előadó-művészeti törvény kidolgozását is szükségesnek tartja. Álláspontja szerint a szabályozás megújítása lehetőséget teremtene az ágazati etikai kérdések rendezésére is. A szervezet hangsúlyozza, hogy az egységes etikai szabályozás kialakításához a teljes szakma bevonására van szükség, és ebben partner kíván lenni.