– Nem tudom elképzelni, hogy ha megállítanánk valakit az utcán, és azt mondanánk neki, válasszon ki az ismeretségi köréből húsz embert, ne találna közöttük olyat, akinek ne lenne problémája az alkohollal. Lehet a szomszédja, rokona, barátja, családtagja, vagy akár ő maga. A kérdés az, hogy mikor érzed azt, hogy ez már akkora probléma, hogy segítséget kell kérni. Pont a napokban beszélgettem egy ismerősömmel, akivel kapcsolatban ez felmerült bennem. Nem vagyunk olyan közeli barátok, hogy tanácsot adjak neki, csak magamban gondolkodtam el ezen. Nagyon sokan úgy vannak vele, semmi baj nincs van azzal, ha megiszunk napközben két sört.
Nyolckor ivott egyet, tízkor még egyet, négyre kell menni a gyerekért az óvodába, addigra pedig úgyis kimegy.
Én vidéken nőttem föl, egy kis faluban, ahol az alkoholfogyasztás annyira a mindennapok része volt, hogy ha apám hajnal hatkor átment a szomszédba, már azt kérdezték tőle: „Janikám, még egyet?” Nem is feltételezték, hogy otthon már nem ivott. Hozzáteszem, apám nem volt alkoholista – csak jól mutatja ez a példa, hogy az alkohol mennyire természetes része volt ez a hétköznapoknak. Aztán jönnek a generációs különbségek. Én például tizenhat évesen simán bementem a sétálóutcai borozóba, megittam két boroskólát, és senkit nem érdekelt. Később jöttek az egyetemi, főiskolai évek, a bulik, és van, aki ebben benne marad. Az ember a saját fiatalságára talán egy kicsit másként emlékszik, de lehet, hogy nekünk sem voltak mások az alkoholfogyasztási szokásaink, mint a mai fiataloknak. Legutóbb a Covid alatt éreztem azt, hogy könnyű lenne belecsúszni a függőségbe. Otthon voltunk, nem volt munka, és a feleségemmel mindketten a színházi szakmában dolgozunk. Én közben próbáltam mindenféle munkát vállalni, asztalosmunkát is, hogy keressek pénzt, de amikor otthon voltam, egy idő után jött a kérdés: na, mit csináljak? Először csak este bontottam ki egy üveg bort, aztán amikor egyedül voltam, már négykor, később kettőkor. Nem azt mondom, hogy komoly problémám volt, de azt éreztem, hogy ha a lezárás még egy-két hónapig tart, könnyen belecsúszhatok. Szerencsére véget ért, vissza kellett mennem dolgozni, és ezzel ez az egész megállt. Ilyen értelemben tudok kapcsolódni ehhez a témához.
