A továbbörökített családi terhek a darab egyik legmélyebb történetszálában csúcsosodnak ki: Bandi (Pogány Induló, azaz Szirmai Marcell) és alkoholista édesanyja, Márta (Majsai-Nyilas Tünde) fojtogató kapcsolatában. Pogány Induló bevonása kétségtelenül jó marketingfogás, ugyanakkor az előadásban való jelenléte nem marad meg a szerep szintjén: saját zenei karaktere és a hozzá kapcsolódó koncerthelyzetek a produkció formanyelvére is hatással vannak. Ez nemcsak az előadás szövetébe épül be, hanem a szünetben is folytatódik, ezzel időnként elmosva a színházi előadás és a koncertélmény közötti határt.
Szirmai alakításában ugyanakkor a zenészi jelenlét és a színpadi figura többnyire egyensúlyba kerül. A kitörni vágyó, saját dalszövegeit interpretáló rapper szerepe testhezálló, képes megmutatni Bandi valódi drámáját: autonómiájának igénye folyamatosan ütközik az anyja függőségének terhével.
A fiú a szülői szerepek felcserélődésével folyamatosan felügyeli és gondozza az anyját; ez a kényszerű igazodás kilátástalan terhet és kiszolgáltatottságot ró rá. Míg a fiú az anyához, az anya konzekvensen az alkoholhoz hű. Majsai-Nyilas Tünde átütő alakításának csúcspontja a széteső, saját testét elhagyó Márta mozgásalapú önreflexiója, amely kivételes érzékenységgel teszi láthatóvá a kontrollvesztettséget.
Pátosz és rögvalóság
Az előadás nem lineáris történetvezetésre épül, hanem a kortárs magyar rögvalóság szociografikus tablójaként nagyjából egy év történéseit sűríti színpadra, a 2026-os országgyűlési választásokig. A történet a nemzeti és polgári ünnepek köré szervezett epizódokon keresztül bontakozik ki, miközben egy mai fiatal felnőtt nézőpontjából teszi fel a kérdést: mit jelent ma magyarnak lenni? A hazai mindennapok jellegzetes motívumai – a szurkolói kultúra, a kollektív tévénézés szokásrendszere, a lomizás – egyszerre hordoznak szatirikus és önreflexív jelentést. Az előadás nem külső pozícióból, moralizálva ítéli meg ezeket a jelenségeket, hanem
a sokszor keserű, mégis szórakoztató társadalmi mikrorealitást saját közegünk igazságaként mutatja fel:
hibáinkkal és traumáinkkal együtt ez is hozzátartozik ahhoz a valósághoz, amelyben élünk. Ezt a kettősséget az előadás egyik legváratlanabb és legerősebb pontján oldja fel zeneileg az 4-6 kocsma tulajdonosát megformáló Borbiczki Ferenc, amikor elénekli a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország című dalt. A jelenet nem válik giccsessé: az elfogadás és a közösségi összetartozás őszinte pillanatává emelkedik.
Egyszerre idézi meg a közös kulturális emlékezetet, a nemzeti pátosz ismerős ízét és azt a sajátos öniróniát, amelyben mindannyian magunkra ismerünk.
4-6
A @LL3t4rgIA alkotóinak új előadása.
Bemutató: 2026. szeptember 26., Vígszínház
Rendező: ifj. Vidnyánszky Attila
Díszlet: Schnábel Zita
Jelmez: Vas Kitti
Koreográfus: Kondákor Ajsa Panka
Dramaturg: Németh Nikolett
Zene: Urbán Kristóf
Szereplők: Kovács Patrícia, Borbiczki Ferenc, Gál Réka Ágota, Majsai-Nyilas Tünde, Telekes Péter, Kovács Tamás, Ertl Zsombor, Medveczky Balázs, Horváth Szabolcs, Zoltán Áron, Márkus Luca, Csapó Attila, László Rebeka, Pupics Levente m. v., Laczkó Bálint e. h., Szabó Sebestyén László m. v., Ötvös András, Szirmai Marcell (Pogány Induló) m. v.
