Amikor Gubinecz Ákos vidékről a fővárosba került, elmondása szerint még ő maga is hajlamos volt egyszerűen a „pestiek és vidékiek” különbségében látni a világot, de miután minden nagy tájban megtalálta annak a sajátos kultúráját, ez megváltozott.
A mai napig lenyűgöz, hogy Magyarországon belül is mennyire eltérően beszélnek, gondolkodnak és viselkednek az emberek. Ha megértjük, megtapasztaljuk a kultúránk sokszínűségét, a világot is egészen más szemszögből látjuk.
– mutat rá. A Határtalan hangok szerinte egy kísérlet arra, hogy megmutassa, a népzene nem lezárt örökség, múzeumi őskövület, hanem olyan történetek és dallamok gyűjteménye, amelyekhez ma is közünk lehet, megszólít minket. – A cél az, hogy hitelesen adjuk át a népzenét, amelynek a témái örökérvényűek. Hiszen a szerelem, a csalódás, a nehéz időszakok és a mulatságok ugyanúgy részei az emberi életnek ma, mint évszázadokkal ezelőtt.
























