A mi kis ünnepeink

Hanthy Kinga
2001. 03. 19. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Talán még egyszer sem sikerült olyan 1848-as megemlékezést rendeznie a magyarságnak, amelyet nem zilált össze a széthúzás. Hol a hatalom látott titkos összeesküvőket az ünneplőkben – paranoiája nem volt mindig alaptalan –, hol pedig azért lett ellentmondásos ez a nap, mert minden szónoki frázis ellenére éppenhogy nem az egységet mutatta. Az idén például bombariadó volt a MIÉP által szervezett istentiszteleten, politikai szónoklat a veszélybe került szabadságról a Petőfi-szobornál és békére hívó kormányzati szó a Nemzeti Múzeum előtt. Aki viszont semmi mást nem akar, csak igaz szívvel emlékezni szeretne, joggal kérdezheti: miért csúfítják el az ő ünnepét?Azoknak, akik szónoklathoz készülődnek, vagy éppen műsort készítenek a közszolgálati rádióban, erősen törniük kell a fejüket, ha túl szeretnének lépni a napi politikai célokon, ha valóban a százötvenhárom évvel ezelőtti forradalmárokról szeretnének újat mondani. Március 15-e ugyanis azon ritka történelmi eseményeink egyike, amelynek kronológiáját alaposan megtanítják az iskolákban. Bár az eminens diákok is már akadoznak, amikor a szabadságharc eseménytörténetét kell elmondaniuk, vagy az aradi tizenhármat felsorolniuk.Az idén abban a kivételezett helyzetben lehettek a Magyar Rádió hallgatói, hogy versengtek figyelméért az adók. Volt a műsorok között több, az alkalomhoz illő ismétlés. A Petőfi adó koncepcióváltása feltűnő: korábban szívesen átengedte az ünnep gondjait, bajait, örömeit a Kossuth munkatársainak.Ezúttal azonban szinte mindegyik Petőfi-műsor 1848 eseményeiről, pontosabban azok utóéletéről, mai üzenetéről szólt. Így például Kiss Magdolna A szabadság időtlensége című összeállítása, melyben egykori és mai huszárokról esett szó. A maiakat hallgatva irigység szállhatta meg a szívünket: kiderült, a hagyományok ápolói nem tagadják meg maguktól a hagyományőrzés mellett a napi örömöket sem. A nap folyamán szó esett még arról, ki a magyar, mit jelent a nemzeti színű zászló és kokárda a mai ünneplőknek, milyenek a 2001-es esztendő Petőfii.A Kossuth adó nem törekedett formabontásra, javarészt a hagyományos tematikájú és kivitelezésű műsorokat részesítették előnyben a munkatársak. Szakáts Ildikó a nemzetőröket mutatta be. Történészek és helytörténészek beszéltek a hatvanperces összeállításban arról, milyen feladatokat, veszélyeket vállaltak magukra azok, akik ezt a lelkesítő, de közel sem könnyű, olykor nyűgösnek érzett terhekkel együtt járó önkéntes megbízatást vállalták. Perjés Klára pedig Nem engedünk a 48-ból címmel másfél órás élő adást vezényelt le.A körkapcsolás a legnehezebb műfaj, mert nem kizárólag a műsorvezető-szerkesztőn áll a sikere. Sok múlik azon, hogyan találják fel magukat a helyszínekre küldött munkatársak akkor is, ha éppen váratlanul éri őket a kapcsolás és mennyire sikerül felkészülniük alkalmi interjúalanyaikból a kevés rendelkezésre álló időben. Perjés rutinos rádiós, ennek ellenére ő is követ el hibákat, és az alkalmi közvetítő csapat sem állt mindig a helyzet magaslatán. Talán nem voltak egyértelműek az instrukciók, talán sok volt még a rutintalanság, ezért túl mély a víz számukra.Régi rádiósnak számít Kiss Péter Ernő is, aki A kor lelke című műsorában újítani próbált, ezt jelezte már az adás alcíme is: Közérdekű magángondolatok 1848/49-ről. Ismert személyiségek vallottak arról, mit jelentett és jelent az életükben a márciusi gondolat, hogyan látják a történelemnek ezt a sorsfordító eseménysorát. Popper Péter például arról elmélkedett, hogy a mai világban a becsületest baleknak tartják, de még mindig jobb balekként élni, mint becstelenként. A műsorvezető sem szeretett volna kimaradni e magántörténelmi elmélkedésből, így tehát a beszélgetések közé illesztette magánemlékeit. Ezzel ismét előhívta a kérdést: hasznos-e, ha a műsor a rádiósról szól?Az ünnep másnapján a Cigányfélóra szolgált megható percekkel. A szabadságharc korszakának nagy prímásairól hallhattunk, akik lelkesen álltak a harcolók mellé, és akkor is játszották a tiltott nótákat, amikor azért már fővesztés volt a büntetés. Varga Ilona szerkesztő most is okosan választott témát.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.