Színházi plakátok, lemezborítók

Szinte üstökösként tűnt föl a hatvanas évek elején Varga Győző grafikusművész: 1960–65 között hat alkalommal kapta meg a Szép magyar könyv díjat. A sikert még értékesebbé tette, hogy akkoriban a magyar grafika legjobbjai foglalkoztak könyvművészettel. Azt, hogy nem csak hazai pályán érhet el sikert a magyar művész, azok a díjak bizonyították, amelyeket rangos külföldi rendezvényeken nyert: 1965-ben Angliában aranyérmet, Franciaországban Chaarles Cros-díjat kapott. A sikerek azután itthon és külföldön is folytatódtak, évtizedeken keresztül – Varga Győző majdnem fél évszázados életműből adhat ízelítőt a Várszínház Galériában rendezett kiállításán, miközben ma is gyarapítja művei sorát.Azok közé tartozik, akik egyszerre dolgoznak alkalmazott grafikusként, s művelik az autonóm grafikát. A fogalmak azonban aligha érzékeltethetik megfelelően tevékenysége sokszínűségét, hiszen az alkalmazott grafikán belül is külön területet jelent a plakátművészet, a könyvtervezés, az illusztráció. Vagy inkább jelentett? Hiszen mire például a magyar kulturális plakát megszerezte azt az elismertséget, amely kijár neki, léte végveszélybe került, s nincsenek könnyű helyzetben az igényes tipográfusok, illusztrátorok sem. Az óriásplakátok korában vizuális és verbális sémák működnek, amelyek nem erősítik a nézői igényességet, ennek következtében újra háttérbe szorulnak az alkalmazott grafika alapértékei.Például a tömörség, a tiszta, jól tagolt képi beszéd. Márpedig Varga Győző plakáttervezői munkásságában döntő szerepet játszik a tömörítőképesség, az emblematikus fogalmazásmód, míg illusztrációinál szívesen választja a részletezőbb, a rejtett mozzanatokat is feltáró fogalmazásmódot. Előbbire jó példa az a plakát, amelyet Gogol Egy őrült naplója című darabjához készített a Pesti Színháznak, a Várszínház Csíksomlyói passiójának régi imádságoskönyvek metszetei által inspirált plakátja, vagy a legismertebb munkái közé tartozó plakát a Macskák Madách Színház-beli előadásához.Munkái közül kiemelkedik az a tizennyolc lapos sorozat, amelyet a Háry Jánoshoz készített 1988-ban a kecskeméti Kodály Intézetnek. Mesélőkedv, részletgazdagság, humor jellemzi a nagyabonyi obsitos történetét megidéző rajzokat, amelyek Varga Győző munkásságának eddig nem említett területéhez, a hanglemezborító tervezéséhez is átvezetnek. Éppen a Háry János lemezborítójának különböző változatai jelzik, milyen különböző módokon képes megoldani a feladatot – hiszen az alkalmazott grafikus mindig feladatokat old meg, hol a történet anekdotikus elemeit, hol a daljátékot átható folklorisztikus szellemiséget, hol a morális igazságok általános érvényét emelve ki.Legismertebb hanglemezborítói közé tartoznak a Bartók- és Kodály-összkiadás darabjai. Az előbbin a zeneszerző különböző életkorban készült fotóinak reprodukálása mellett kizárólag tipográfiai eszközöket használ, közöttük Bartók aláírását, az utóbbi mintegy különböző korokat, kulturális rétegeket képviselő képi idézetekkel érzékelteti az életmű gazdagságát. A képidézet általában is fontos számára: Liszt Magyar rapszódiájához például Izsó Miklós Táncoló juhászát társította, megháromszorozva, Oidipus király arcvonásai egy antik görög kerámia formáiba foglalva jelennek meg. Amilyen természetesnek veszi, hogy görög vázafestmény rajzából induljon ki Monteverdi Odüsszeusz hazatérése című művének plakátján, olyan magától értetődően használja föl a népi faragás formáit a magyar népzenei hanglemez borítójánál.A különböző kultúrák, művészeti rétegek iránti fogékonyság jellemzi a rajzoló Varga Győzőt is, ahogyan azt külföldi tanulmányútjain készült rajzainak, vázlatainak sora jelzi. Elsősorban Itália áll hozzá közel, a római, a velencei, a toscanai részletek tanúsága szerint itt találta meg az élet és a művészet olyan természetes kapcsolatát, amelynek kialakítására művészként maga is törekszik.