„Haza a magasban”

Weöres Sándor mesejátékával kezdődött meg pénteken este a határon túli magyar színházak XIII. fesztiválja. A nyitóünnepségen jelen volt Rockenbauer Zoltán, a magyar kulturális örökség minisztere is, aki a nyitó előadást megelőzően tárgyalást folytatott a Kisvárdára érkezett színházak direktoraival.A miniszteri jelenlét már önmagában is arra utalt, hogy a kulturális kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az anyaországon túli magyar teátrumok életképességének, ama kormánystratégia szellemében, amely egységében szemléli a magyar kultúrát, a határon innen és túl. A tanácskozást követően a kultusztárca vezetője elmondta, a színházaknak kiemelt fontosságot tulajdonítanak. A határon túliakra már csak amiatt is nyomatékosan figyelnek, mert rendkívüli hivatást töltenek be az anyanyelvi kultúra ápolásában. Méltánylásukat jelzi az a jog-szabály-módosítás is, aminek következtében idén már anyaországon kívüli magyar művészek is kaphattak díjakat a kormányzat biztosította pluszpénzforrásból. Korábbi, hosszas elszigeteltségük után örvendetes a közös vérkeringésbe való bekapcsolódás. Jó ötletnek találná, ha egyes anyaországi színházak határon túli teátrumokkal közösen pályáznának bizonyos produkciókra vagy csereelőadásokra. A vérkeringés biztosítására a legjobb alkalom épp a fesztivál – jelentette ki Rockenbauer Zoltán. A hagyományos kisvárdai szemlén kívül bizonyos előadásokkal jelen lesznek a határon túli társulatok a pécsi fesztiválon is.A miniszter elmondta: a támogatás összege nőtt az elmúlt évek során: míg az 1997/98-as évadra hatvanmillió forintot irányzott elő az előző kormány a határon túli színházak támogatására, 1999-ben 113 milliót, 2000-ben pedig ez a költségvetési támogatás már 205,2 millió forintot tett ki. A tárca ezen belül hetvenmilliót tudhatott a magáénak, amely ötmillió forinttal egészült ki az országon belüli tájolás támogatására. Ilyenformán a költségvetés-növekedés a magyar állam büdzséjében a legjelentősebbek közé emelkedett.A tanácskozás színidirektor résztvevői létfontosságúnak minősítették az NKÖM részéről érkező támogatást. Mint Meleg Vilmos, a Nagyváradi Színház Szigligeti-társulatának igazgatója elmondta, csak arra az összegre számíthatnak a tapasztaltak szerint, amit a magyar kultusztárcától kapnak, román részről többnyire ugyanis a puszta ígéreteknél maradnak. Kovács Frigyes, a Szabadkai Népszínház igazgatója szerint az NKÖM támogatása nélkül megszűnt volna az ötvenéves vajdasági magyar színjátszás. Nyolcvanesztendős elszigeteltség után, az anyaország jóvoltából, mára ismét bekapcsolódhattak az egyetemes magyar kultúra vérkeringésébe. Kollár Péter, a Kassai Thália Színház direktora is életbevágónak minősítette a tárca anyagi segítségét, a szlovákiai támogatásból ugyanis csak a bérek fedezésére futja, a produkciók megvalósítására egyetlen petákot sem kapnak a hazai költségvetésből, s pályázási lehetőségük sincs saját hazájukban. Működésüket csaknem lehetetlenné tették a ’98-as szlovák rendelkezések, amikor is érvénytelenítették mindkét felvidéki magyar színház jogalanyiságát. Ezt ugyan a kormányváltás után helyreállították, de vagyonukat nem kapták vissza. Minősíthetetlen körülmények között dolgoznak egy arra teljesen alkalmatlan, bérelt épületben (volt tornaterem), s csak az Illyés Közalapítvány tetemes támogatása tette lehetővé, hogy végre kialakíthassanak egy megfelelő színházi hajlékot. Ám a szlovák fél anyagi hozzájárulásának hiányában késik a rekonstrukció befejezése.A nyitó előadást megelőzően Nyakó Béla, a Kisvárdai Várszínház igazgatója és Horváth Z. Gergely, a fesztivál művészeti vezetője köszöntötte a résztvevőket a vár szabadtéri pódiumán. Gubik Tibor, a város alpolgármestere szerint sikerült megteremteni a határokon átívelő közös színházi világot, azt a szellemi térséget, amit Illyés Gyula „haza a magasban” kifejezéssel illetett. Béres Ilona, a MASZK Országos Színészegyesület elnöke azokat a határon túli társulatokat, művészeket üdvözölte, akikkel, mint mondta, „együtt vagyunk részesei az egyetemes magyar színházművészetnek, csupán a szolgálati helyünk van másutt”.