Számítógépre álmodni a múltat

Sokszor a legpontosabb régészeti feltárás után sem tudjuk elképzelni, milyen is lehetett egy évszázadokkal ezelőtti épület, nem vagyunk képesek a darabokból összerakni az egészet. Saját bevallása szerint ez már régóta zavarja Deák Péter székesfehérvári operatőrt és rendezőt, aki nagyot gondolt: az ásatások alapján digitális technológiával „felépítette” az évszázadok alatt szinte teljesen eltűnt, István által alapított, Szűz Mária tiszteletére szentelt fehérvári bazilikát.

Nem másról szól ez a történet, mint az emberi kíváncsiságról és a múlt, a történelem mérhetetlen tiszteletéről. Évtizedek óta élek Székesfehérváron és a gyönyörű barokk belvároson túl, úgy érzem, a középkorból is maradt valami a hely szellemében – magyarázza az ötletet Deák Péter. A magyar királyok hajdani koronázási és temetkezési helye valóban izgalmas történelmi múlttal rendelkezik: német, francia, itáliai eredetű és magyar polgárság, kereskedők, szorgos polgári élet, nyugatias kultúra jellemzi a középkort. No meg a főtér közvetlen közelében és a püspöki palota alatt található, valaha messze földön híres bazilika.
– Sokszor gondolkodtam el azon, ha egy turista megáll a környezetétől meglehetősen elütő tetővel fedett maradványok mellett, vajon mennyire tudja elképzelni a valahai pompát és gazdagságot – fogalmazza meg az alapproblémát az alkotó, aki azt is elmondja, hogy az évtizedek óta a helyszínen kutató régészek aprólékos kutatómunkája révén nagyon sok részlet ismert, de egésszé még nem rakták össze.
– Büszkén vállalom a tudományos szakszerűtlenséget, azt, hogy sejtéseket és lehetőségeket is filmre vittem. Ugyanakkor hatalmas szerencsém volt, mert találkoztam Szabó Zoltán építészmérnökkel, aki szakmai tudásával és tehetségével rengeteget segített az előkészületek idején. Így azt mondhatjuk, hogy tíz-tizenöt centiméternél nagyobb tévedéseket sikerült kiküszöbölni – vélekedik Deák Péter, akinek huszonkét perces munkájában többévnyi kutatás, építészeti stílusok tanulmányozása, tudományos előkészület van. Az ORTT és Székesfehérvár önkormányzata által támogatott film a világhírű magyar animációs műhelyben, a Kecskemétfilm laboratóriumaiban készült. Az alkotásban hatperces a digitális rész, ez is meglehetősen sokba került.
– Ennyire volt pénz – tárja szét a karját Deák Péter, és az anyagiak helyett inkább munkatársai áldozatos munkájáról és a bazilikáról beszél.
– A filmben feltűnnek oszlopfők, díszítések, motívumok, amelyek az ásatásokon előkerültek. Ezek szinte önálló életet élnek, ugyanakkor pontosan belesimulnak a filmbe, „megtalálják a helyüket”. Azért fontos beszélnünk a kisebb motívumokról, mert ezek finom, aprólékos, művészi kidolgozása is mutatja, micsoda tehetség, anyagi és szellemi potenciál gyülemlett föl ebben a városban Szent István országlása idején – mondja a rendező.
Deák Péter sokat beszél a királyról: megfogalmazása szerint a kemény és kérlelhetetlen államférfi a bolgároktól zsákmányolt rengeteg kincset (valamikor az 1010-es években) jó célra fordította. Ebből épült ugyanis a bazilika, amely az egyik legimpozánsabb volt a maga idejében, és ahol aztán magát Szent Istvánt is eltemették; de itt nyugodott a törökkorig a legtöbb magyar király is.
– Zseniális dolog volt Szűz Mária tiszteletére szentelni a templomot: krónikáink szerint a pogány magyarok mélységesen hittek a Boldogasszonyban, akit nem volt olyan nehéz azonosítani Szűz Máriával, Isten anyjával. Ennek a jelentőségét akkor értettem meg igazán, amikor egy csíksomlyói búcsún moldvai csángókkal együtt vártam a felkelő napot. Ők hittel és erővel beszéltek a napba költözött asszonyról, és ez motoszkált bennem is, amikor ezt a motívumot felhasználtam a filmben is – meséli élményeit a ren-dező.
Először egyórányi narráció készült, ám amikor kiderült, hogy az anyagi eszközök hiánya miatt a film is rövidebb lesz, meg kellett vágni a Galkó Balázs színművész tolmácsolásában elhangzó, korabeli krónikarészletekkel „dúsított” szöveget.
– Fontos volt számomra, hogy szöveg és kép tökéletes egységet alkosson. A néző, miközben hallja a szöveget, folyamatosan Szent István korában érezze magát, érezze úgy, hogy megelevenedik a történelem, az eddig személytelen kövek egyszerre élni kezdenek, a teret pedig mosolygó vagy szomorú emberek töltik meg. Ha az időben utazni nem is tudunk, a tecnika segítségével most már legalább képet kaphatunk az ezredévvel ezelőtt történtekről.