Pedig annak idején számtalan remek irodalmi alkotás foglalkozott Trianonnal: Kosztolányi, Babits és Juhász Gyula például több verset szentelt a témának, Wass Albert és Nyírő József műveiről nem is beszélve. Az idei könyvhéten végre kortárs, anyaországi szerző folytatta a szorosan Trianonhoz kapcsolódó szépirodalmi művek hagyományát, méghozzá nem is akármilyen alkotással: Száraz Miklós György második kötete, a Lovak a ködben című, több mint ötszáz oldalas nagyregény a legkorszerűbb prózapoétikai eljárásokat használván, virtuóz módon dolgozza fel a témát.
A kötet egyszerre olvasható történelmi és szerelmes regényként, illetve esszéregényként is. A főhős – a könyv narrátora is egyben – egy felvidéki lány – Márta –, aki egyetemi tanulmányait folytatandó érkezik Budapestre. Látszólag az ő néhány mozgalmas, kalandos Pesten tölött évét beszéli el a könyv. Ám csupán látszólag, hiszen a lány visszaemlékezései során családjának története is feltárul, s így a huszadik század magyar történelme is, az elcsatolt nemzetrészek magyarjainak minden szenvedésével, a visszacsatolások rövid öröméveitől kezdve az asszimilációt szolgáló rendelkezések hatásain keresztül a kitelepítésekig. Ám a kötet nem csupán a Felvidékre koncentrál – a főhősnő Pesten viharos szerelmi kapcsolatba bonyolódik egy fiatal tanárral, akinek ősei viszont erdélyiek. Kettejük beszélgetései kapcsán írhatjuk azt, hogy a Lovak a ködben valamennyire esszéregény is, ám ez senkit se riasszon el, hiszen Száraz nem kíván semmit sem megválaszolni, csupán kérdéseket tesz fel, arra késztetvén az olvasót, hogy a könyv lapozgatása során – s remélhetőleg azt követően is – azokról a bizonyos nemzeti sorskérdésekről gondolkodjék. Száraz mindezt úgy képes elérni, hogy a könyv egyetlen pillanatra sem válik unalmassá: köszönhető ez az igen mozgalmas cselekménynek, amelyben a pesti bulizásoktól kezdve a felvidéki hazalátogatások éppúgy fontos szerephez jutnak, mint a pár erdélyi kirándulásai, ráadásul a szerző mindezt olyan remekbe szabott leíró részekkel teszi teljessé, hogy az olvasó gyakran maga is érezni véli a székelyföldi rengetegben rejtőző fürdő vizének hűvösét, vagy a felvidéki szél illatát.
Ráadásul a kötet afelől sem hagy kétségeket az olvasóban, hogy Száraz Miklós Györgynek minden prózaírói furfang a kisujjában van: a magyar szépprózában talán még soha nem teremtett férfi író olyan hiteles női narrátort, mint amilyen a Lovak a ködben Mártája. Ő egyébként csupán az elbeszélők egyike: a könyv lapjain mindenki, aki kapcsolatba kerül a főhősnővel, elmesél valamit a saját életéből, vagy családja mútjából, és Márta aztán ezeket a történeteket meséli újra – az eredmény olyan remekbeszabott, burjánzó-bolondos történetgomolygás lesz, ami a tragikumtól a felhőtlen humorig minden regisztert végigjár, és ami mellett a kilencvenes évek elején ismét előtérbe került történetközpontú próza szinte csupán cselekménytelen bölcsészirodalomnak tűnhet.
Száraz Miklós Györgynek talán az a legnagyobb erénye, hogy nem elégszik meg írói fegyvertárának céltalan villogtatásával – könyve nem csupán megíródni akar, hanem szólni is kíván valamiről. És ez nem csupán az irodalomnak nagy nyereség – a Lovak a ködben elolvasása után a határon túli magyarság már senkinek sem fog csupán népességstatisztikai számot jelenteni, és Trianon sem csupán egy fejezet lesz számukra a történelemkönyvből. Ez az a könyv, amit minden gimnazistával el kellene olvastatni, és talán nem túlzunk, ha azt állítjuk: erre minden esély megvan. Hiszen aligha kétséges, hogy pár évtized múlva a kánonok némelyike a Lovak a ködben című regényt fogja a XXI. század elejének egyik legjelentősebb szépirodalmi műveként emlegetni.
(Száraz Miklós György: Lovak a ködben. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001. Ára: 1790 forint)
origo.hu
Egy férfi bozótvágóval akart gyilkolni Kelenföldön
