Valódi és alternatív világok

A valódi – és magyar – világ Herendi Gábor filmjében jelenik meg. Valami Amerika – ez a címe, de igazából valami Magyarországról szól, arról az országról, ahol (amelyben) a vágyámlok valami elképzelt Amerika felé szállnak. Legalábbis a három fivér közül kettő, Tamás, a reklámfilm- rendező (Pindroch Csaba) és Ákos, a nagyon menő építési vállalkozó (Szabó György) így gondolja. András viszont (Hujber Ferenc) elég élhetetlen ahhoz, hogy csak asszisztáljon a bátyuskák akciójához, melynek célja a pénzes(nek remélt) amerikai producer, Alex Brubeck (Szervét Tibor) megnyerése Tamás nagy tervéhez, egy igazi nagyfilmhez. Tehát a pénz, e képzeletbeli, ám mégis valóságos tengely körül forog minden. A nők is. Eszter (Ónodi Eszter), Tamás szerelme ugyan eléggé szkeptikus a derék Alex lenyúlását illetően, de amikor a kicsit titokzatos férfiú egy zűrzavaros házibuli során ráhajt, ő sem tud ellenállni a kísértésnek, bár még időben megtorpan, de a hamvasságnak már vége. Timi pedig (Oroszlán Szonja), aki Ákos partnere (de Ákos szívében és ágyában még mások számára is van hely), Alexra hajt, mert bár a szőkenő-viccek tipikus megtestesítője, gondolkodása és intelligenciája nem terjed túl a derékon aluli szférán, megvan a magához való esze, ami annyit jelent, hogy ő lesz a befutó Alexnál, vagyis a pénznél.
Azt gondolhatnánk: a reklámfilmes Herendi Gábor, aki nagy játékfilmesként a Valami Amerikával debütál (Tamás figurája egy kicsit önéletrajzi is), keserű komédiát rendezett. Pedig nem. A film éppen azért jó, mert létező, valóságos, mai és magyar jelenségekről látszólag könnyedén, nagyon jó humorral, fordulatosan mesél, ugyanakkor kellő, irónikus-szatirikus felütésekkel is. Egy korosztály és egy életszféra látlelete, átvilágítása ez, nem kívülről, hanem a bent lévők szemszögéből, hiszen Herendi generációjáról van szó, s ebben a nemzedékben hemzsegnek az Ákosok, a Tamások, az Andrások, Timik és Eszterek. Utóbbiak talán kisebb számban, hiszen Eszter az, aki a megingás dacára is a legjózanabb, legrokonszenvesebb a főszereplők közül, s mint ilyennek, a való életben előfordulása sem túl gyakori.
Herendi tehát nemzedéki vígjátékot csinált. Kicsit frivol, kicsit bolondos, kicsit gúnyos (öngúnyos), ám mindenképp jó sodrású, lendületes komédiát, melyhez megtalálta a nagyon jó fiatal szereplőket is. A nagy felfedezés Oroszlán Szonja, aki nemcsak hogy remekül hozza a mínusz IQ-s szöszit, hanem pompásan táncol és énekel, valamint Szervát Tibor, akinek, bármily hihetetlen, ez az első hazai filmszerepe, noha mint színpadi színészt, már évek óta a legjobbak között tartják számon.
Egy szó, mint száz: a Valami Amerika sikerült film, nem lila „önmegvalósítás”, nem olcsó, ősöreg patronokkal élő, hervadt humorú, izzadságos vígjátékféleség, hanem egy tehetséges fiatal gárda a nézőt nemcsak elszórakoztató, de kicsit el is gondolkodtató munkája.
Ami pedig a hét másik filmjét illeti, Az egyetlen – ez a címe – arról próbál meggyőzni bennünket, hogy léteznek olyan párhuzamos univerzumok, melyekben a mai földi lénynek pontos hasonmásai élnek, és ebből sok kalamajka származhat. Származik is, hiszen Gabriel Yulaw (Jet Li), az alternatív világból, beleszól Gabe (Jet Li) életébe, mi több, beleszól ennek a szegény bolygónak, a Földnek a sorsába is. Ennek az a következménye, hogy ők ketten, akik egy, párhuzamos univerzumok között, a féreglyuknak nevezett csatornákon át, úgy mászkálnak ide-oda, mint a közönséges halandó a Rákóczi út páros és páratlan házszámozású oldalai között, ha zöldnél átmegy a zebrán a Vas utcánál. Szerencsére ott nem kell ahhoz atomjainkra esnünk, hogy átlövődjünk a Rókus kápolna elé. Elég, ha nem sétálunk a 7-es busz alá.
A jó Karinthy Frigyes annak idején így kezdte egyik írását: „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.” Teljesen valószínűtlen, hogy Az egyetlen forgatókönyvírója és rendezője, James Wong, vagy a megtöbbszörözött Jet Li olvasta volna Karinthyt. Mi viszont olvastuk, s ennélfogva úgy néztük a derék Jet Lit, mint Karinthy álombei alternatív-tudathasadásos macskájának olyan mozgóképi reinkarnációját, amelyről sem Karinthy, sem a macska nem tehetett.