Valódi és alternatív világok

Takács István
2002. 01. 31. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A valódi – és magyar – világ Herendi Gábor filmjében jelenik meg. Valami Amerika – ez a címe, de igazából valami Magyarországról szól, arról az országról, ahol (amelyben) a vágyámlok valami elképzelt Amerika felé szállnak. Legalábbis a három fivér közül kettő, Tamás, a reklámfilm- rendező (Pindroch Csaba) és Ákos, a nagyon menő építési vállalkozó (Szabó György) így gondolja. András viszont (Hujber Ferenc) elég élhetetlen ahhoz, hogy csak asszisztáljon a bátyuskák akciójához, melynek célja a pénzes(nek remélt) amerikai producer, Alex Brubeck (Szervét Tibor) megnyerése Tamás nagy tervéhez, egy igazi nagyfilmhez. Tehát a pénz, e képzeletbeli, ám mégis valóságos tengely körül forog minden. A nők is. Eszter (Ónodi Eszter), Tamás szerelme ugyan eléggé szkeptikus a derék Alex lenyúlását illetően, de amikor a kicsit titokzatos férfiú egy zűrzavaros házibuli során ráhajt, ő sem tud ellenállni a kísértésnek, bár még időben megtorpan, de a hamvasságnak már vége. Timi pedig (Oroszlán Szonja), aki Ákos partnere (de Ákos szívében és ágyában még mások számára is van hely), Alexra hajt, mert bár a szőkenő-viccek tipikus megtestesítője, gondolkodása és intelligenciája nem terjed túl a derékon aluli szférán, megvan a magához való esze, ami annyit jelent, hogy ő lesz a befutó Alexnál, vagyis a pénznél.
Azt gondolhatnánk: a reklámfilmes Herendi Gábor, aki nagy játékfilmesként a Valami Amerikával debütál (Tamás figurája egy kicsit önéletrajzi is), keserű komédiát rendezett. Pedig nem. A film éppen azért jó, mert létező, valóságos, mai és magyar jelenségekről látszólag könnyedén, nagyon jó humorral, fordulatosan mesél, ugyanakkor kellő, irónikus-szatirikus felütésekkel is. Egy korosztály és egy életszféra látlelete, átvilágítása ez, nem kívülről, hanem a bent lévők szemszögéből, hiszen Herendi generációjáról van szó, s ebben a nemzedékben hemzsegnek az Ákosok, a Tamások, az Andrások, Timik és Eszterek. Utóbbiak talán kisebb számban, hiszen Eszter az, aki a megingás dacára is a legjózanabb, legrokonszenvesebb a főszereplők közül, s mint ilyennek, a való életben előfordulása sem túl gyakori.
Herendi tehát nemzedéki vígjátékot csinált. Kicsit frivol, kicsit bolondos, kicsit gúnyos (öngúnyos), ám mindenképp jó sodrású, lendületes komédiát, melyhez megtalálta a nagyon jó fiatal szereplőket is. A nagy felfedezés Oroszlán Szonja, aki nemcsak hogy remekül hozza a mínusz IQ-s szöszit, hanem pompásan táncol és énekel, valamint Szervát Tibor, akinek, bármily hihetetlen, ez az első hazai filmszerepe, noha mint színpadi színészt, már évek óta a legjobbak között tartják számon.
Egy szó, mint száz: a Valami Amerika sikerült film, nem lila „önmegvalósítás”, nem olcsó, ősöreg patronokkal élő, hervadt humorú, izzadságos vígjátékféleség, hanem egy tehetséges fiatal gárda a nézőt nemcsak elszórakoztató, de kicsit el is gondolkodtató munkája.
Ami pedig a hét másik filmjét illeti, Az egyetlen – ez a címe – arról próbál meggyőzni bennünket, hogy léteznek olyan párhuzamos univerzumok, melyekben a mai földi lénynek pontos hasonmásai élnek, és ebből sok kalamajka származhat. Származik is, hiszen Gabriel Yulaw (Jet Li), az alternatív világból, beleszól Gabe (Jet Li) életébe, mi több, beleszól ennek a szegény bolygónak, a Földnek a sorsába is. Ennek az a következménye, hogy ők ketten, akik egy, párhuzamos univerzumok között, a féreglyuknak nevezett csatornákon át, úgy mászkálnak ide-oda, mint a közönséges halandó a Rákóczi út páros és páratlan házszámozású oldalai között, ha zöldnél átmegy a zebrán a Vas utcánál. Szerencsére ott nem kell ahhoz atomjainkra esnünk, hogy átlövődjünk a Rókus kápolna elé. Elég, ha nem sétálunk a 7-es busz alá.
A jó Karinthy Frigyes annak idején így kezdte egyik írását: „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással.” Teljesen valószínűtlen, hogy Az egyetlen forgatókönyvírója és rendezője, James Wong, vagy a megtöbbszörözött Jet Li olvasta volna Karinthyt. Mi viszont olvastuk, s ennélfogva úgy néztük a derék Jet Lit, mint Karinthy álombei alternatív-tudathasadásos macskájának olyan mozgóképi reinkarnációját, amelyről sem Karinthy, sem a macska nem tehetett.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.