-SZÉLESVÁSZON-
Nincs két egyforma bűnügy, nincs két egyforma gyilkosság, nincs két egyforma gyilkos. Akár ezt a tanulságot is leszűrhetjük a hét két új filmjét látván.
1888. augusztus 31-e, péntek és 1888. november 9-e, péntek között Londonban, a Towertől északkeletre fekvő Whitechapel kerületben, a mai budapesti Józsefvárosnak körülbelül a felét kitevő területen belül, öt prostituáltat gyilkolt meg egy titokzatos személy, aki magát Jack, the Ripper (Hasfelmetsző Jack) névvel jelölte. Az áldozatokat iszonyatosan megcsonkította. Egyes szerveiket kivágta, s ezek egy részét nem is találták meg. A rendőrség hiába nyomozott, Hasfelmetsző Jackot sosem fogták el. Kilétéről a legkülönbözőbb találgatások keringtek. Könyvek íródtak, színdarabok, filmek születtek, mindhiába. A rémséges történetnek ugyan minden apró részlete, minden tény ismert, csak az nem, ki volt a tettes.
A Hughes testvérek, Allen és Albert (húszévesen, 1994-ben a legjobb filmért – az Ellenség S elemekért – megkapták az MTV Film Awards-díját ) úgy gondolták, Jack the Ripper története elég izgalmas ahhoz, hogy újra elővegyék. Méghozzá úgy, hogy ők is kreáljanak egy történetet arról, ki is lehetett a Hasfelmetsző. Náluk a kiindulási pont az a tény, hogy az áldozatokat precíz anatómiai módszerekkel szabdalták szét, tehát a tettesnek alapos orvosi ismeretekkel kellett rendelkeznie. Ez a szál vezet el aztán odáig, hogy az ő elkövetőjük valószínűleg igen magas társadalmi állású is, ráadásul szabadkőműves. Akár így is lehetett. Az ügyben nyomozó Abberline felügyelő (Johnny Depp) mindenesetre jó nyomon jár, s ebben segítik ópiummámorban előjövő víziói is. Az újabb áldozatjelöltet, Mary Kellyt (Heather Graham) meg is menti (a valóságban viszont ő volt az utolsó áldozat). Mindent tudunk tehát, és nem tudunk semmit.
A pokolból című film is egy a lehetséges variációk közül. Amiért mégis érdemes figyelni rá, az a sztori lélektani háttere, meg az az aprólékos precizitás, amellyel felidézik az 1880-as évek Londonjának azt a nyomornegyed helyszínét, amely akkor a Whitechapel volt, mocskos, szűk utcáival, sikátoraival, egymás szegénységéből élő szegényekkel, prostituáltakkal, bűnözőkkel. A filmnek elsősorban a légköre nyomasztó. No meg persze az elég részletesen megmutatott gyilkosságok is. Kontrasztként meg ott van a felső középosztály gazdag világa, s a titokzatos, összeesküvés-gyanús szabadkőműves összejövetelek. Johnny Depp személye pedig erősen emlékeztet egyik korábbi filmjének, Az Álmosvölgy legendájának XVIII. századi nyomozójára.
Ha A pokolból XIX. századi krimi, ismert áldozatokkal, de ismeretlen, csak feltételezett elkövetővel, az Az ember, aki ott se volt, a Coen fivérek, Joel és Ethan filmje, annyiban más, hogy a XX. század 40-es éveiben játszódik egy amerikai kisvárosban, és ezúttal nemcsak az áldozatok ismertek, hanem az elkövetők is, és mégsem ilyen egyszerű a dolog. Ed Crane (Billy Bob Thornton) borbély a sógora, Frank üzletében. Szinte észrevétlenül él. Felesége, Doris (Frances McDormand) is közömbös a számára. Mikor azonban rájön, hogy Doris szeretője a főnökének, Dave-nek (James Gandolfini), Ed megzsarolja a férfit. A pénzzel vállalkozásba fogna. Dave a vállalkozást szervező ügynöktől megtudja, ki a zsaroló. Meggyilkolja az ügynököt, rátámad Edre, aki viszont önvédelemből őt öli meg. A gyilkossággal Dorist vádolják. Ő az ítélet előtt a börtönben felakasztja magát. Edet is elfogják. A vád: megölte az ügynököt. Bűnösnek találják, kivégzik. Azt az embert, aki a terhére rótt gyilkosságnál ott sem volt. De nem volt ott a saját életében sem. Idegenként élt, mozgott a maga szűk, szürke kis világában, jelentéktelenül, alig észrevehetően. És így is halt meg, jelentéktelenül, alig észrevehetően, valamiért, amit nem ő követett el. Ő a bűntelen bűnös, a vétlen tettes és a nem ártatlan áldozat. Coenék ehhez igazítják a film képi világát is: finom árnyalatokban rendkívül gazdag fekete-fehér, vagy inkább szürke filmet fényképezett az Oscar-díjra méltán jelölt Roger Deakin. Ezt a történetet, ezeket a figurákat nem lehet színesebben elképzelni, elmesélni. Szürke élet, szürke elmúlás. Ed után nem marad semmi nyom, elmúlik, mint a szél borzolta barázda a vízen. Lehet, hogy valóban ott se volt.
A film tavaly Cannes-ban a legjobb rendezés díját kapta.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!