Goebbels szelleme a médiában

Medgyessy Péter, miniszterelnök!” – így szólították az emelvényre a nevezett urat, a szocialisták tavaszköszöntő buliján, az Orczy kertben. Tévén nézve az esemény kísértetiesen hasonlított ama régi május elsejékre, balban a sörrel, jobban a virslivel. Össze is verődtek, teszem azt, nyolcvan- vagy százezren, ami, figyelve a honi pártatlan és balra pártos orgánumok tényszerű működését, jelenthetett volna akár másfél milliót is.

2002. 04. 16. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A bejátszás láttán azonban szemernyi kétségem sem maradt afelől, hogy az Orczy kertben mindössze jó, ha pár ezren köszöntötték a tavaszt, no meg a miniszterelnöknek titulált, jelölt urat. A megjelentekkel készült mini interjúk közül megragadt bennem egy. Kásásan beszélő honfitársam, az eljövendő jobb lét reményében biztosította a riportert: „arra szavaztunk, az MSZMP-re”. Akkor nincs baj, akkor az egy elveszett szavazat. S talán e derék polgár rá sem eszmél tévedésére jövő hétfőig. Következő kérdésemre, kérem, válaszoljon mindenki saját maga. Vajon miért keverte össze honfitársunk az MSZP-t az MSZMP-vel? Én, engedelmükkel, Orbán Viktor miniszterelnök urat idézem: „Aki nem emlékszik, az arra ítéltetett, hogy újra átélje azt, amit egyszer már átélt.”
A rendszerváltozás óta a szocik minden eszközt megragadva próbálkoznak megszabadulni a fekete alfelű utódpárt hálátlan szerepétől. Megcsinálták a Munkáspártot, vigyék el ők a balhét, mondván, minden becstelen egykori funkci ott található. Szétverték a szociáldemokrata pártot (pártokat), mondván, a maszop képviseli a Magyarországon komoly múlttal bíró szocdem hagyományokat. Igazi bolsevik módszerrel dolgoztak, követve Uljanov elvtárs parancsát, miszerint: „be a szervezetbe.” Talán ahelyett, hogy illegális munkát folytatnak, tetszettek volna (legalább az utolsó négy évben) megfiatalítani a pártjukat. Anélkül bizony bajosan működhet ütőképes baloldal, amire örülünk, vagy sem, szükség van. Ám a politikából kivénhedt elvtársak nem adják a koncot, utolsó szuvas fogukkal is beleakaszkodnak, még három napig. A látszatra fiatalokat is felsorakoztató kampányárnyékkormánnyal kinyírhatták a Fiatal, meg az Új Baloldalt. Anynyira melléfogtak, hogy Szűrös Mátyás felszólította a szavazókat, a következő fordulóban ne a bal-, hanem a jobboldalt támogassák.
Az előbb meggondolatlanul bolsevikoztam, noha Kovács László az Aktuálisban kifejtette, micsoda önellentmondásba keveredett a polgári oldal, amikor őket egyfelől bolsevikozza, másfelől bankározza, hiszen a bolsevik eszmék éppen szemben állnak a nagytőkés érdekekkel. Ez igaz. De láss csodát, mert a szocik képesek voltak a politikatörténeti csodára. A módszer népmesei ihletettségű: fogták az évtizedek alatt kipróbált bolsevik bőrt, és belebújtak a (sajnos) létezett szocializmusban bankárrá dúsgazdagodott képviselő elvtárs urak. Erről Nemeskürty tanár úr m1-en adott interjújának egy fontos mondata jut eszembe: „Ha valaki egy nemzet érdekeit képviseli, máris szembekerül a multinacionális cégekkel.”
A csiga tévéből megtudhattuk, miként zajlott a Gerbeaud-ban a „haladó” balos értelmiség és a balos politikusok találkozója. A szadesz elnöke poénkodva üzent „a kintlévő hárommilliónak, hogy a rendőrség legújabb adatai szerint háromszázezren voltak”. Addigra már az RTL is kiigazította a pártatlan tájékoztatáson maga ütötte csorbát. A tv2 maradt elvhű, legalábbis arra utalt, amint tudósításukat zárva, biztosították a nézőket, hogy nem a székelyföldi polgárok döntik el a győzelmet, bár azt egyesek nagyon szeretnék. Konkrétan kikre tetszettek gondolni?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.