A bejátszás láttán azonban szemernyi kétségem sem maradt afelől, hogy az Orczy kertben mindössze jó, ha pár ezren köszöntötték a tavaszt, no meg a miniszterelnöknek titulált, jelölt urat. A megjelentekkel készült mini interjúk közül megragadt bennem egy. Kásásan beszélő honfitársam, az eljövendő jobb lét reményében biztosította a riportert: „arra szavaztunk, az MSZMP-re”. Akkor nincs baj, akkor az egy elveszett szavazat. S talán e derék polgár rá sem eszmél tévedésére jövő hétfőig. Következő kérdésemre, kérem, válaszoljon mindenki saját maga. Vajon miért keverte össze honfitársunk az MSZP-t az MSZMP-vel? Én, engedelmükkel, Orbán Viktor miniszterelnök urat idézem: „Aki nem emlékszik, az arra ítéltetett, hogy újra átélje azt, amit egyszer már átélt.”
A rendszerváltozás óta a szocik minden eszközt megragadva próbálkoznak megszabadulni a fekete alfelű utódpárt hálátlan szerepétől. Megcsinálták a Munkáspártot, vigyék el ők a balhét, mondván, minden becstelen egykori funkci ott található. Szétverték a szociáldemokrata pártot (pártokat), mondván, a maszop képviseli a Magyarországon komoly múlttal bíró szocdem hagyományokat. Igazi bolsevik módszerrel dolgoztak, követve Uljanov elvtárs parancsát, miszerint: „be a szervezetbe.” Talán ahelyett, hogy illegális munkát folytatnak, tetszettek volna (legalább az utolsó négy évben) megfiatalítani a pártjukat. Anélkül bizony bajosan működhet ütőképes baloldal, amire örülünk, vagy sem, szükség van. Ám a politikából kivénhedt elvtársak nem adják a koncot, utolsó szuvas fogukkal is beleakaszkodnak, még három napig. A látszatra fiatalokat is felsorakoztató kampányárnyékkormánnyal kinyírhatták a Fiatal, meg az Új Baloldalt. Anynyira melléfogtak, hogy Szűrös Mátyás felszólította a szavazókat, a következő fordulóban ne a bal-, hanem a jobboldalt támogassák.
Az előbb meggondolatlanul bolsevikoztam, noha Kovács László az Aktuálisban kifejtette, micsoda önellentmondásba keveredett a polgári oldal, amikor őket egyfelől bolsevikozza, másfelől bankározza, hiszen a bolsevik eszmék éppen szemben állnak a nagytőkés érdekekkel. Ez igaz. De láss csodát, mert a szocik képesek voltak a politikatörténeti csodára. A módszer népmesei ihletettségű: fogták az évtizedek alatt kipróbált bolsevik bőrt, és belebújtak a (sajnos) létezett szocializmusban bankárrá dúsgazdagodott képviselő elvtárs urak. Erről Nemeskürty tanár úr m1-en adott interjújának egy fontos mondata jut eszembe: „Ha valaki egy nemzet érdekeit képviseli, máris szembekerül a multinacionális cégekkel.”
A csiga tévéből megtudhattuk, miként zajlott a Gerbeaud-ban a „haladó” balos értelmiség és a balos politikusok találkozója. A szadesz elnöke poénkodva üzent „a kintlévő hárommilliónak, hogy a rendőrség legújabb adatai szerint háromszázezren voltak”. Addigra már az RTL is kiigazította a pártatlan tájékoztatáson maga ütötte csorbát. A tv2 maradt elvhű, legalábbis arra utalt, amint tudósításukat zárva, biztosították a nézőket, hogy nem a székelyföldi polgárok döntik el a győzelmet, bár azt egyesek nagyon szeretnék. Konkrétan kikre tetszettek gondolni?
origo.hu
Miért ennyire agresszív és nárcisztikus Magyar Péter?
