A „fanatizált csürhére” fókuszál a kamera

Édes néném! Mint a nálatok is fogható televíziós és rádiós csatornákból tudod, kishazánk komoly változások küszöbén áll. Remélem, mit remélem, biztos vagyok benne, hogy elsősorban a Duna TV és az m2 híradásaiból tájékozódtál. Azok legalább híven adták vissza a történteket. Félek, lesz itt majd olyan visszarendeződés, hogy attól koldulunk. Te még szerencsésnek mondhatod magad, mert neked megmarad a Duna Tévé. Mi, anyaországbeli, eljövendő ellenzékiek, másként: elenyésző számú, erősen mobilizálható tömeg Orbánjugendje, egész biztosan lemondhatunk a földi sugárzású közszolgálati csatornáról. Gondolj bele, nemsokára a hazai sajtóban alig-alig találunk majd ellenzéki orgánumokat. Bezzeg az elmúlt négy eszetendőben éppen fordított volt a helyzet. Most a kocka fordul: Medgyessy és Kuncze urak kormányának bőven akadnak szócsövei. Különös sajtószabadság kísértete járja majd be Magyarországot, a vörös farok szabadságáé. Pont akkor, amikor érdemi változásokkal kecsegtetett az m1.
Édes néném, te is jól tudod, magam rendesen ostoroztam a csatorna új műsorait, úgyhogy nem lehet elfogultsággal, bértollnoksággal vádolni. Ezért nyugodt lelkiismerettel írom le: legnagyobb örömömre és megelégedésemre, végre új politológus nemzedékkel ismerkedhettünk meg az Aktuálisban. Akiket több mint egy évtizedig nézni, hallgatni kényszerültünk, azokról már minden néző tudta, melyik párt áll a hátuk mögött. Üdítőleg hatottak a képernyőn utóbb megjelent fiatal arcok. Hogy ők milyen mértékben és hová kötelezték el magukat, az bizony már nem fog kiderülni.
Múltkoriban arról beszélgettek, vajon mi lehet a titka Orbán Viktor fiatalok körében aratott rendkívüli sikerének. Efféle jelenségre még nem akadt példa a honi politikában. Az ellenzék megtévesztett, fanatizált ifjak tömegéről papolva igyekezett magyarázni, miért olyan népszerű a miniszterelnök. Te magad is láthattad a tévében, hogy akik ott voltak, a Testnevelési Egyetemen, a Kossuth téren, a Duna-parton, vagy a Dísz téren, azok olyan messze állnak a csőcseléktől, mint az MSZP a haladó baloldaliságtól.
Miért szeretik tehát Orbán Viktort? Nekem, nemzedéktársának, legutóbbi beszédének egyik mondata ötlik eszembe: „Április 7-én újra megnyertük egymást”. Nos, ezek a – mondjuk – nagygyűlések ezt ékesen bizonyították. Az úgynevezett kirekesztésről csak annyit: tiszta szívemből szánom azokat, akiknek a választás nem jelentett többet pusztán három X-nél, akik senkivel sem tudtak, tudnak kezet szorítani, a szemébe nézni, együtt örülni, együtt sírni vagy egyszerűen csupán csak együtt lenni, határon innen és túl.