Kultúrával büntetett „ellenzéki” világváros

Magam részéről megértem Demszky úr vacillálását, mert azok a hírhedt pesti verebek azt csiripelték, vacillált bizony pártja váratlan győzelmét követően. Már amennyiben győzelemként értékelik az ügyvivők, hogy minden eddiginél kevesebb SZDSZ-es képviselő kapott helyet a parlamenti patkóban. Tény: 1990 óta látványosan csökken a szabad demokrata frakció taglétszáma. Eddig a parlamenti matek, vissza a verebekhez, akik arról csiripeltek, hogy a közvélemény-kutató szakmát lealázó győzelem mámorában a főváros főpolgármesterét komolyan foglalkoztatta a Fidesszel kötendő koalíció gondolata. Ezt én nem nevezném hagymáznak, úgy vélem, ezzel a lépésével a szadesz visszaszerezhette volna becsületét, amit ’94-ben a vörösök lába elé borított tisztának látszó szőnyeg gyanánt. Ezen a mára összetaposott szőnyegen sajna nem lépkedhetünk tovább a polgári jövő felé, noha ezt kívánná az ország mindenekelőtt való érdeke. Biztos valami hasonlóra hivatkoztak a kirekesztés ellen küzdők, midőn nyolc eszetendővel ezelőtt a szocialista pártot megsegíteni léptek be a kormánykoalícióba. No kérem, itten van jó Frakkunk sírhantja! Most helyzetben vannak a magukat liberálisként meghatározó erők. Mert nélkülük a szocik egyenként mehetnének a fenébe, persze magukkal víve egy-egy embert.
Megértem Demszky Gábort, a legnagyobb, kormányzatilag büntetett ellenzéki város első emberét, amikor panaszra nyílik ajka, mert büntetésül megkapta a Nemzeti Színházat, a Millenáris Parkot, a Terror Házát, plusz a Nemzeti Táncszínházat és a Nemzeti Filmszínházat. S tegyük hozzá, amenynyiben nem nyernek, további büntetések sújtják a fővárost, a Hagyományok Háza, a Modern Művészetek Múzeuma, a Nemzeti Hangversenyterem képében. Mit mondjak, Demszky úr, az egykori szocializmusban üldözött ellenzékiként bizonnyal örült volna, ha ilyen büntetéssel megússza. Úgy rémlik, mostani szövetségesei akkoriban nem mutatkoztak ilyen nagylelkűnek.
Főpolgármester urunk megmagyarázta, miben rejlik az eddigi kormányzatok működéséhez képest példátlan kulturális fejlesztések büntetés jellege. Amúgy ős bolseviki módon: összevetve az almát a körtével. Elismerte bár a kulturális gyarapodást, ám meg kellett jegyeznie, hogy ugyanakkor a négyes metróra egy kanyit sem adott a kormányzat.
Megértem Demszky Gábort és pártját, a Szabad Demokraták Szövetségét, a hatalom visszakaparintása meg a lop stopból, vagyis a kulturális beruházások leállításából befolyó lé bezsebelése fontosabbak a szabadelvű művészetet, a liberális gondolkodást támogató, egykor rendszerváltó szellemiség életben tartásánál. Majd meglátjuk, mivel jutalmazza szegény Budapestet az új kormányzat. Lesz itt… Mit tudom én, mi minden, mondja meg a Szonda Ipsos. Csupán abban vagyok biztos, hogy nem épül fel sem a Hagyományok Háza, sem a Modern Művészetek Múzeuma, sem a Nemzeti Hangversenyterem.
Nagyon úgy fest: a kultúremberek nem a baloldalra, a polgári jövőre szavaztak, igaz, közülük kevesen élnek a fővárosban.