A trilógia a kilencvenes években született. Összegzése-e mindannak a felgyülemlett energiának, életbölcsességnek, amit ön a hatvanas években elkezdett kutatásai közben szerzett?
– Kutatónak nem nevezném magam, hisz’ a folklórból először hangulatokat, benyomásokat merítettem, majd az immár sajátommá lényegített élményhez kerestem olvasnivalót. Rengeteget tanultam a magyar néprajztudomány és a zenekutatás jeleseivel, többek között Lükő Gáborral, Kátai Mihállyal, Kallós Zoltánnal folytatott beszélgetésekből is. Elsők között hallhattam Kallós Zoltán Balladák könyve sorozatának magnószalagra rögzített anyagát. Előtanulmányaim körébe tartoznak ország-, világjáró útjaim is, amelyeket kiváló folkloristák társaságában tettem meg Galga menti, erdélyi, gimesi tájakon. Az élő népművészet bűvkörébe kerültem, találkoztam legendás gimesi csángó muzsikusokkal. Ők a nyugat-európai fülnek egzotikus, keleties ősi zenét játszottak, tőlük kaptam a szerves népzenei hagyomány ihlető erejét. A klasszikus, folk-beates Tolcsvay triós nótákra Vujicsics Tihamér, „az ördöngös zenész” biztatott bennünket. Így neki is köszönhetjük a Ki mit tud?-győzelmet, amelynek jutalmaként kiutazhattunk a szófiai VIT-re, ahol egyszerre zúdult reánk a délszláv, a török, az arab, a spanyol, az ó- és az újlatin népzene. A találkozások közben a mások irányában nyitott ember egyre jobban kezdi magát is megismerni. Én amikor amúgy isten igazából megismerkedtem önmagammal, hatalmas törés keletkezett bennem.
– Ennek az is oka lehett, hogy a rockra rátelepedett az üzlet?
– Valóban, a kézivezérlésű szakma egyik pillanatról a másikra zúdította a magyar fiatalságra a világon mindenütt egyforma diszkózenét. A hatalom már a kora hetvenes években ráébredt, hogy a globalizáció sokkal hatásosabban öli ki az emberekből a nemzeti öntudatot és az elemi szabadságvágyat, mint a közvetlen tiltás. Elkezdte hát tudatosan sorvasztani az autentikus népzenét, a folk-beatet, a népzenei gyökerű rockmuzsikát, megszűnt az Illés, szétesett az ős-Tolcsvay. A kívülállók szemszögéből éppen sikereink csúcsán váltam külön, nem követtem barátaimat és László testvéremet a Fonográfba, de megjövendöltem: Isten azzal jutalmazza majd hűségemet önmagamhoz, hogy nekem akkor is lesz zenekarom, amikor a szupercsapatokat már mindenki elfeledte. S lőn. Tudtam, hogy a teremtő muzsikus, aki saját dalait és szövegeit énekli, csak akkor alkot maradandót, ha nem a korszerűség, hanem az énszerűség erkölcsi parancsát követi. Ám amint leküzdve megannyi belső akadályt elkezdesz valóban önmagad lenni, nyomban támadások kereszttüzébe kerülsz.
– Igaz-e, hogy csak teher alatt nő a pálma?
– Tény, hogy a Szép szerelmem, Magyarország trilógia első tételét, az 1992-ben elkészült Napfényfiát akkor kezdtem írni, amikor művészi és magánéleti csődjeim tetőzni látszottak. A folklóron keresztül megérintettek a mitológiák és a kultúrák különbözőségei, ugyanakkor lényegi azonosságuk. Az ember Istenhez és küldetésének beteljesüléséhez akkor jut el, ha megéli mindazt, amit Goethe Faustja vagy Madách halhatatlan műve, Az ember tragédiája szólaltat meg: az élet pokoli útvesztőin áthatolva csakazértis megtaláljuk a Nap fényét. A kompozíciót 1992-ben mutattuk be Gödöllőn a szabadság napján, a tévéközvetítés és országjáró útjaink révén valóságos össz-Kárpát-medencei produkcióvá vált. A második és a harmadik tételt, Rijjadóleányt és a Csillagláncot a balatonfűzfői polgármester támogatásával tudtam megalkotni. A Rijjadóleányban egy mitikus magyar mesealakhoz, Tündér Ilonához fohászkodtam irgalomért és segítségért a Kárpát-medencében élő magyarság lelkének megmentéséért. A kompozíció központi alakja, Budai Ilona ugyanazokat az autentikus énekeket adja elő a mű elején, közepén és végén, a változatlanság, a kikezdhetetlen érték szimbólumaként, amit a népdal megőriz a változó világban. A Csillaglánc dalai, regölői, ősrigmusai az emberről és a mindenségről, a földgolyón kialakult létről és a négy őselemről szólnak. Ők, mint az apokalipszis angyalai az ember ellen fordulnak, ha az botor gőgjében elpusztítani készül a kozmosz rendjét. A Csillaglánc vezérmotívuma hálaadó ének a természethez és könyörgés az emberiséghez: tisztelje az élő világot, amelynek ő maga is elidegeníthetetlen része. A három CD-t a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal támogatásával adtuk ki a millenniumra. Álmom, hogy országjáró körútjaimon a trilógiát egyben is előadhassuk.
– Az áprilisi választások végeredményét tekintve az emberek többsége Magyarországon ama értékek ellen szavazott, amelyeket ön az életművével képvisel. Mit remél?
– Még mindig nem tudom, mi történt. Újra megszakad valami, ugyanúgy, mint 1994-ben. A polgári kormány négy évvel ezelőtti választási győzelme óta elindult végre a nemzet életében egy olyan intenzív önépítkezés, lelki megtisztulás, amelynek nem szabadna megszakadnia. Négy évvel ezelőtt örültem, amikor megtudtam, hogy az a fiatalember – Orbán Viktor – lesz Magyarország miniszterelnöke, aki már Nagy Imre 1989-es nagy temetésén ki merte mondani az igazságot, még az orosz tankok nyomasztó árnyékában. Azt, hogy csak tiszta és hiteles emberek újíthatják meg az országot s a reformkommunizmus semmilyen formában nem lehet alternatíva. Felemelő volt, amikor ugyanez a tiszta tekintetű, bátor fiatalember hazánk miniszterelnökeként kimondta: nemcsak a tízmilliós anyaországnak, hanem minden magyarnak miniszterelnöke kíván lenni. Hittem abban, hogy életem talán legszebb négy éve után mások is így éreznek s a magyarság túlnyomó többsége az organikus fejlődésre, a nemzeti összetartozásra voksol. Sajnos, még mindig túl sokan vannak köztünk olyanok, akiknek már akkor is hajlik a derekuk, ha nem fúj a szél. Ám ama két választás közötti csodálatos napon, amikor a Kossuth téren, az ország háza előtt másfél millióan tettek hitet a keresztény, polgári, nemzeti kormány mellett, olyan magnetikus kötés támadt a lelki emberek között, ami örökre szól. Megtiszteltetés volt, hogy ott ülhettem az emelvényen, előttem hazám miniszterelnöke, szemben a másfél milliós, fantasztikus hitet, bizalmat, erőt kisugárzó sokadalom. A fiatal, tiszta tekintetek visszaadták hitemet a jövőben. Aki ezt az ifjúságot a Hitlerjugendhez hasonlítja, közönséges rágalmazó. Bízom abban, hogy legkésőbb négy év múlva mi győzünk, hiszen a lelkekben már a Kossuth téren győztünk. És a lelkekben kell fölépíteni az embereket úgy, hogy fölérjenek az égig.
origo.hu
Szánthó Miklós levelet írt David Pressman távozó nagykövet-aktivistának
