Rekordok szombatja a könyvhéten

Mióta Medgyessy Pétert egyöntetű füttykoncert, pfujozás, három per hármasozás és hazaárulózás fogadta a Vörösmarty téren, senki nem csodálkozik a sorozatos botrányokon. Az ATV pénteki, jobboldali sajtóklubja részletesen foglalkozott azzal, hogy azt a „tollforgatót”, aki először Orbán Viktor miniszterelnököt, majd Tóth Ilonát rágalmazta meg irományaiban, csütörtökön is, pénteken is ellenszenvtüntetés fogadta. Kende Péter szinte egyedül maradt, mert a demonstrálók véleményük sommás közlése után békésen elvonultak. Egyébként pedig csak azért nem döntötte meg a könyvhét negatív dedikálási rekordját, mert egy másik magányos, Farkasházy Tivadar egyedül ült a pavilon előtt. Viktor című könyvéről a legmarkánsabb olvasói véleményt vasárnap délután egy hetvenhat éves asszony nyilvánított. A szerző asztalához ült, névre szóló ajánlást kért, majd meghajolva köszönte meg a dedikálást. Ezután felállt és a darabokra tépett kötetet a megrökönyödött szerző arcába vágta.
Ellenben szombaton délután és este a Kairosz Kiadó sátra előtt hosszú sor kígyózott. Lapunk publicistája, Bayer Zsolt a Kairosz pultjánál dedikálta régi és új könyveit. Nemcsak azok a publicisztikai munkái fogytak el, amelyeknek nagy része először a Magyar Nemzetben jelent meg, de elkelt a Tündértemető című kötet is, amelyben a jeles közíró novellistaként is bemutatkozik. Bedő György, a Kairosz Kiadó vezetője háromszáznál hagyta abba az aláírást kérők számolását… Bayeré lett a pálma a szombaton fölállított, majd nyomban megdöntött rekordok napján.
A Válasz Könyvkiadó sátránál Elek István több mint kétszáz alkalommal írta le a nevét a Magyarnak lenni, MOST! című kötetének belső címlapjára. De Lovas Istvánt is nagy számban fogadta a közönség, s még a korábbi évekhez képest is példátlanul sok rajongót vonzott a Visszajöttek című könyve. Az Osiris Kiadó pavilonjánál szép számban fogyott Debreczeni József Orbán Viktor című kötete. Mi több, Rockenbauer Zoltán Ta’ aroa című kötete a tahiti mitológiáról szintén szép számú olvasó érdeklődését váltotta ki.
Úgy tűnik, igaza lehet Tóth Gy. László politológusnak, aki nemrégiben kifejtette, hogy hazánkban az olvasó emberek túlnyomó többsége a Testnevelési Egyetemnél, a Kossuth téren, a Duna partján, a Műegyetemnél és a budai Várban összegyűlt fiatalabb és korosabb szimpatizánsokhoz tartozik. Nyomban leírom azt is, hiszen így igaz, hogy a könyvheti siker és sikertelenség önmagában nem lehet kizárólagos értékmérce, kiváltképpen szépirodalmi alkotásoknál. Nehogy abba a hibába essünk, mint az Élet és Irodalom című politikai hetilap, amelynek publicistája ezúttal leírta, hogy az effajta siker a „percemberkék vigasza”. Vajon mit szól e minősítéshez a lap szerzőgárdájához tartozó Vámos Miklós, vagy Esterházy Péter, akik a könyvhetek történelmében nemegyszer küzdötték be magukat az ÉS által bőszen kárhoztatott primitív sikerhajhászó pillanatlovagok rendjébe?
Akár Slawomir Mrozek, az abszurd dráma és próza lengyel nagymestere, akinek pénteki írói estjére, s a könyvheti dedikálásaira is igen szép számban vonultak ki az irodalom zarándokai. Akár John Lukacs, az Amerikában élő magyar történész Egy eredendő bűnös vallomásai című önéletrajzi regénye. A Károlyi-palotában tartott könyvheti esten vastaps tört ki, amikor az emigráns alkotó beszélgetőpartnere, Osztovits Levente irodalomtörténész kimondta: Amerikában is zavar és köd ül nem egy gondolkodó ember fejében, hiszen „Lukács János” tudományos karrierjét sokáig gátolta, hogy megrögzött antikommunista, hívő katolikus és európai. A tetszésnyilvánítás elülte után egy idős néni ártatlanul megkérdezte: de hát akkor kik szavaztak a kommunistákra?