Bizarr előadással kezdődött meg Szegeden a szabadtéri színházi szezon a múlt hét végén, III. Richárd „lőtte be” magát mindannyiunk megdöbbenésére a Dóm térre. Hozott magával egy futball-labdát is, amivel néha eljátszogatott, így mi is eljátszhattunk a gondolattal, hogy vajon kit vagy kiket is akart megcélozni vele. A király végül is nem tehet róla, hogy egy magyar tréner, bizonyos Valló Péter még jóval a sportág feltalálása előtt megtanította őt focizni.
Shakespeare ledöbbent volna, ha látja III. Richárdját, aki nyakkendőben, öltönyben, napszemüvegben, márkás kocsival nyargalászott a hatalmas színpadon s mindezt még kamera is vette. Gonoszsága persze ezzel semmivel nem lett szalonképesebb, gyilkos ő a javából bármilyen korba is ültetik át személyét. A díszlet rém egyszerű, szinte nincs is, egy mai (Kossuth téri) tribünnél minden fontosabb le van tudva. Autók, motorok, biciklik rohangálnak le-fel, a csatajelenetben dzsipek, a háttérben kivetítő, az előtérben iratmegsemmisítő és a már említett bőrfoci. Ez utóbbira bizonyára nem a most véget ért labdarúgó-világbajnokság ihlette meg a rendezőt, Valló urat, sokkal inkább egy korábbi kormányfő labdaszeretete. Az aktív focizástól sem visszariadó politikust szemmel láthatóan (erről legalábbis több néző az előadás végén beszélgetéseikben hangot adott) a gonosz gúnyájába bújtatták, illetve a többszörösen visszaeső gyilkos királyt „nevezték ki” miniszterelnöknek. A szándékot a gyakran visszatérő bőrlabdamotívum árulta el. Egy alkalommal semmi más nem történt, mint III. Richárd bejött autójával a színpadra, megállt a focilabda előtt, kiszállt, a nézők felé rúgta, majd – mint aki jól végezte dolgát – visszaszállt a járgányba és elviharzott. A királyt megformázó Kulka János legjobb tudomásunk szerint rajong a fociért. A Buckingham hercegét alakító Szervét Tibor pedig nem sokkal később egy iratmegsemmisítővel – minden kormányváltás egyik legfontosabb eszközével – játszott. Alig túl a választásokon talán nem is tűnik rosszindulatú belemagyarázásnak a mai ellenzék lejáratását célzó rendezés. Mint ahogy Richárd nevének ütemes skandálása zászlólengetéssel, transzparensekkel az ismert tribün előtt. A háttérben közben a kivetítőn rendszeresen láthattunk bejátszásokat hasonló régi és mai polgári megmozdulásokról.
A politikai felhangoktól sem mentes előadás bevallottan az aktuális értelmezés szándékával készült, persze az utalásokból mindenki azt olvas ki, amit akar. Bálint András (IV. Edward király) ehhez csak annyit tett hozzá: az autók, a mopedek, a filmvetítések különös hatásúak a szabadtéri színpadon, reménytelen vállalkozás lett volna korabeli díszletet kiállítani. A focilabda? – az pedig csak egy ártatlan játékszer, semmi több. Felesége, Erzsébet királyné, azaz Takács Katalin ezzel kapcsolatban csak annyit mondott: bár nem kenyere a politika, ha akarja, ha nem, beszüremlik az életébe, s úgy gondolja, a III. Richárdhoz hasonló politikus darabok mindig aktuálisak valamelyik nézőpontból.
Kulka János, a címszereplő pedig csak ennyit mondott: „Hatalmas kihívás és a sors különös fintora, hogy 1966-ban, nyolcévesen már szerepelhettem ebben a darabban a Szegedi Nemzeti Színházban.” Valló Péter, a rendező ezt nyilatkozta a premier előtt. „Öltönyös Richárdot rendezek, politikai miliőben, hősei politikusok. A politika a lehetőségek művészete, Richárd pedig a lehetőségek művésze. Evidencia: az egész ország birtokolható. A politika megmérgezi szívünket, lelkünket, agyunkat, s a humán értelmiségnél nincs más, aki ezt jobban utálná. A különbség csupán annyi Richárd kora és napjaink között, hogy de facto mostanság nem kell meghalni. Politikai hullák azért vannak, és áldozatok is.
A főbb szerepekben: Törőcsik Mari (York hercegné), Almási Éva (Margit), Ónodi Eszter (Lady Anna) és Székhelyi József (Lord Hastings). A nézőtéren is voltak főszereplők, például a kormánypártok részéről, élükön Fodor Gáborral, valamint néhány sztárügyvéd és médiasztár. Mintha egy nagy színpadon lettünk volna.
origo.hu
Vitályos Eszter: Velünk, nőkkel így nem beszélhetsz!
