Édes néném, bizonyára emlékszel felcserepedésed éveinek honi televíziós műsoraira. A hőskor: csöves kamerák kásás villanyképei, színházi díszletfalak, raktárból előásott bútorok, s mindenütt egy-egy cserepes művirág. Most a nagy ócsításban sikerült ide viszszatalálnia a királyinak, a vasárnaptól sugárzott Nap-kelte című pártosan elfogult, dicsőséges 1359 napig legnézettebb produkcióval.
Ez ugyebár a közt szolgáló műsor lehet, hiszen a közszolgálati csatornán fogható. Bizonyára ezért hemzseg reklámoktól. Noha a jelen kurzus médiaokosai lépten-nyomon hangsúlyozták: a köztévét reklámtalanítani kell. Persze a Nap TV-nek ebben az esetben nem lenne egy fillér bevétele sem. Édes néném, hidd el, ismerem a helyzetet, mivel tőlünk elcsaklizták hirdetőinket. Azt mondják a hatalmasok: éljen a piacgazdaság, hirdessenek nálunk a polgári elkötelezettségű vállalkozók. Ja, legföljebb úgy járnak, mint én, őket is megtalálja az APEH.
Nincs már olyan csatorna Magyarországon, amelyik legalább egy cseppnyi változás erejéig ne igyekezne megújulni képileg. Én utoljára 1359 napja láttam Nap-keltét, s a minap döbbenten tapasztaltam, hogy e műsor készítői fityiszt mutattak a változásoknak. A produkció éppen olyan, akár az előző visszarendeződés alatt volt. Ciki. Ciki az ásatag, semmitmondó, kamu díszlete. Napsugarasra festett színházi kulisszák közt műkandalló, művirágok, műbőrfotelelek, műsorvezetők. Az utóbbiak kivételével mindent telibe világítanak a stúdióban, miközben a meghívottak meg a vendéglátók fejét szolíd félhomály fedi. Azután ott a Szauna díszlete. Közröhej – már a tervezői baklövés. A nyolcvanas évek színjátszása ment rá a hipernaturalista díszletek és az elvont jelmezek közt adódó feszültségre. Később fordítottak a dolgon: a játékterek váltak mind elvontabbá, s a kosztümök egyre konkrétabbá. A Nap-kelte szaunájának terét úgy alakították ki, hogy abba minden további nélkül be lehetne fűteni, ugyanakkor tetőtől talpig felöltözött urakat és hölgyeket terelnek bele. Zavaró dilettantizmus. Nem sokkal sikeresebb az Össztűz díszlete sem, a két semmitmondó, kasírozott ágyúcsövével. Összevisszaság, amely zavaros gondolkodásról árulkodik. Ott vannak továbbá a fél évtizeddel ezelőtt is mosolyra ingerlő wishek. Egy közepes teljesítményű számítógéppel ütősebbeket barkácsol otthon bármelyik tinédzser. Az sem semmi, milyen szellemtelenül közvetítik a műsort. Úgy fest, egy életre (legalábbis 1359 napra) bebetonozták a kamerák állványait, nyilván azért nem mozdulnak. Van egy totál kép, azon túl pedig ugyanazokat a plánokat vagdossák ide-oda. Dögunalom, szellemtelenség, a legrosszabb tévés rutin.
Igaz, tegnap reggel egy cseppnyit változtattak. Miközben a polgári oldalt képviselő politológusok beszéltek, az egyik kamera lassan ráközelített a műkandallón álldogáló monitorra, ahol az előző napi vendégek kimerevített képe rezgett: a balliberális politológusoké. Mindezt éppen abban a pillanatban, amikor az hangzott el, hogy soha eddig olyan kormány nem kormányozott Magyarországon, amelyik a külföldi befektetőknek kedvez a hazaiak rovására, meg az, hogy a mai MSZP-vezérkarból minden további nélkül össze lehetne hívni egy MSZMP KB-ülést.
Torzító, félreinformáló módszerük másik ékes példájával is szolgáltak a műsorkészítők. Csurka Istvánt faggatta az egyik meghívott riporter, vajon mit szól ahhoz, hogy Orbán Viktor úgy köszönt el a rádióhallgatóktól: kitartás. Nehéz erre mit szólni. Kisvártatva persze kiderült, Orbán Viktor kitartásra biztatta a hallgatókat, s természetesen nem élt a nyilas köszöntéssel. Olyasmi ez, akár Kövér László kötele, vagy mondjuk a D–209 Kossuth téri beszédére odaállított mű MIÉP-es. Míg az emelvény bal oldaláról harsant a folyamatos fütty, ez az úr, ki tudja, miért állt éppen szembe az akárhogyan megválasztott miniszterelnökkel, hogy az adott dramaturgiai ponton megszólíthassa? Kissé átlátszó ez a trükk, elvtársak! Főleg, mivel Medgyessy Péter folyamatosan papírjaira meredt, s csupán itt emelte fel tekintetét. Pontosabban még egyszer, amikor rögtönzött. Talpraesett improvizációjával a Kossuth Lajos kétszázadik születésnapjára rendezett, ellen Kossuth téri demonstráción sikeresen megosztotta a nemzetet. Eképpen: a magyarság, ami mindannyiunkat összetart. Őket is – mutatott az őt kifütyülőkre –, minket is – emelte tekintetét az őt éltetőkre.
origo.hu
Dr. Hegedűs Barbara veszi át a Dömötör Csaba parlamenti mandátumát
