Búcsú a felelőtlen kukkolástól

Édes néném, követlek kényszerű száműzetésedbe. Itt, az anyaországban forró lett a talaj a lábam alatt. Azért még meg kell oszszak veled egy pikáns hírecskét. Minap kedves ismerősöm, valamilyen összejövetel hangzavarában fülemhez hajolt, s közölte velem a titkot. Persze ez is olyan titok volt, amit rajtam kívül már szinte mindenki beszélt. Tudod, olyasmi ez, amikor a férj utolsóként tudja meg, hogy felesége megcsalja, vagy a kirúgásra ítélt dolgozó, hogy menni kényszerül. Hadd csigázzalak kissé, mielőtt megosztom veled a titkot.
Nemrég iszonyú nagy melldöngetés közepette büszkélkedtek a nagy tesó kápói, milyen marha megbízható az ő őrző-védő rendszerük. Legyen bár bombariadó, netán essenek egymásnak a kényszerű összezártságban megtébolyodott szereplők, hát árnyékra vetődik mindegyikük, mert az őrök bizony őrködnek. Miért kellett ezt a tényt külön reklámozni? Az őr dolga, hogy őrködjék. Amennyiben rosszul végzi a dolgát, hát röpül. Mégis szükségét érezték a felesleges büszkélkedésnek a nagy tesó hű jobbágyai. Most hát visszakanyarodnék ama bizonyos fülbe súgáshoz. A szöveg így hangzott: azt tudod, hogy a Big Brothernek ki az egyik fő támogatója? Nem tudtam. Hát a Nemzetbiztonsági Hivatal – homályosított fel kedves ismerősöm. Igaz vagy pletyka, végül is egyre megy, azonban merengésre sarkall.
Kifejezetten kiváló terep a nemzet őrzőinek, hogy teszteljék a kifejezetten kiválónak vélt megfigyelőrendszerüket. Ahol hibádzik a dolog, ott, ebben a nem éles helyzetben, bátran javíthatnak rajta. Tovább merengek. Pompásan ki lehet lesni, vajon meddig bírják a kényszerű összezártságot a honpolgá-rok. Ugyebár előadhatja magát egy kellemetlen iraki vegyi támadás, amikor az embereknek óvóhelyre kell bújniuk jó hosszú időre. A franc sem tudja előre, meddig bírják ott a mélyben elviselni egymást, s mikor kerül sor a nyolc napon túl gyógyuló pofozkodásra. Bölcsességre vall az is, hogy hírességeket terelnek össze. Rajtuk tesztelhetik, milyen vastag a kiváltságosok cérnája? Mert, ne feledd, a politikusok szintén efféle kiváltságos emberek.
Az egész dolog persze logikus. Végső soron a játékot Orwell műve ihlette. Abban pedig azt olvashatjuk, hogy a hatalom a televízión keresztül ellenőrzi a lakosságot. Megszállott kukkolók ott gubbasztanak a készülékeik előtt és lesik, mekkorát pukkantanak a hírességek a fürdőszobában. (Erről hosszan értekeztek az előző körben összezárt csillagocskák.) Miközben a nézők szórakoznak, meg sem fordul a buksijukban, hogy netán őket is szemmel tartják. Miért ne? Igaz vagy sem, suttogták, ki az egyik fő támogatja a nagy tesónak.
Édes néném, zárom soraimat, ha minden jól megy, holnap végre látjuk egymást.