Szép, új komédia

Kétféleképpen is értelmezhető választ ad a fenti kérdésre mulatságos hangnemben Fazekas Csaba Boldog születésnapot! című remek, szomorkásan filozofikus komédiája. Nem kívánom a mondattal elriasztani a közönséget, hiszen a fiatal rendező munkájának egyik fő erénye, hogy nézőcsalogató, igényes bestsellerként működhet a moziban. Az író-rendező „könnyedén, éppen csak hogy érintsd” modorban meditálgat arról: honnan jöttünk, hová megyünk. A bevezető képsorokban egy kutya látószögéből tárul elénk fekete-fehérben, Buster Keaton és Chaplin némafilmes stílusában egy budapesti, külvárosi „szocialista fodrászüzlet”, ahol egy fehér egér képében Albert Einstein nyolcadik reinkarnációja futkározik. Egy várandós tanárnő a rémülettől épp abban a pillanatban hozza világra gyermekét, amikor valaki agyonüti a zseniális rágcsálót, s Einstein lelke a kisdedbe menekül. A relativitáselmélet szülőatyja egy budapesti pedagógus család sarjaként kénytelen elkezdeni kilencedik földi életét. A fekete-fehér némafilmet utánzó, felpörgetett jelenetek alkalmat adnak Sas Tamás operatőrnek egy néhány percig tartó vizuális bravúrsorozatra.
Maga a film a fiatal zenetanárrá cseperedett „magyar Einstein” születésnapjának reggelén kezdődik. Osváth Andrásnak hívják, akit Kocsis Gergely alakít fanyar, intellektuális humorral. Hősünk zseniális zenész, bár egyelőre zenetanárként keresi kenyerét, s viseli a XX. század végi értelmiségi sors minden nyűgét-keservét. Karrierjével közepesen elégedett, családja még nincs, édesanyjával lakik együtt, aki megértő szeretettel és a helyzetbe belenyugvó humorral viseli immár harmincéves fiának csöndes hóbortjait. Bizony, Osváth-Einstein afféle „lehetnék én akár Carl Orff vagy Vangelis is, ha nem a XX. század szocialista, majd posztszocialista Magyarországára sodor a véletlen” típusú, megkeseredett és önámító életet él.
A harmincéves ugrást a filmkockák kiszínesedése és egy pergő ritmusú, poént poénra halmozó krimivígjáték indulása jelzi. Osváth András azzal szeretné megjutalmazni magát, hogy egy napra legalább megfeleljen a harmincas diplomással kapcsolatos társadalmi követelményeknek. E játékban partnerre talál egy tündéri szélhámosnőben, akit Ónodi Eszter alakít. Egyre képtelenebb, mulatságosabb és életveszélyesebb helyzetekbe keverednek az ezredvégi főváros nappali és éjszakai életének minden lehetséges helyszínén – a majdnem tragikus végkifejletig.
A fergeteges humorú, remekül fényképezett történet szerencsésen egyensúlyoz a vígjáték és a száguldásfilm határán. Fazekas Csaba okosan kerüli el a cukrozott hepiend és a tragikus végkifejlet szélsőségeit. Ránk bízza annak eldöntését is: lehet-e „itt és most”, Magyarországon boldog a harmincadik születésnapunk. Született egy remek magyar vígjáték, egy fiatal rendező munkája.