Trópusi hőségben

Színházi fesztivál, könyvhét, pünkösd – igazi népünnepély zajlik Pécsett. Ott kavarog a sokadalom a dzsámi előtti könyvstandok s a Pécsi Nemzeti Színház előtti sétálóutcán, ahol akár egész évi lemaradásukat behozhatják most a sűrűn sorakozó kocsmák, éttermek, kertvendéglők. A mediterránként emlegetett, Mecsek-alji város most trópusi meleget áraszt.

A harmadik Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT), amelynek művészeti vezetője Jordán Tamás, idén még szélesebbre tárta kapuit. Legalábbis ami a töméntelen kísérő műsort illeti. Se szeri, se száma a kiállításoknak, hangversenyeknek. A napi program annyira zsúfolt, hogy képtelenség mindenhová eljutni.
A szakma is szemlátomást nagyobb számban van jelen. Mintha idesereglett volna az egész magyar színházi világ. A kísérő programok is jobbára a teátrummal hozhatók összefüggésbe. A Honvéd Táncszínház például Rossa László–Orza Calin Kárpáti Péter Országalmájának táncjátékváltozatát hozta az eredeti cigány mese fordulataival dúsítva (rendező: Novák Ferenc). A Budapest Táncszínház rémmítoszt, a Drakulát adta elő Zsuráfszki Zoltán koreográfiájában. Bácskai Júlia pszichoszínházában Együttélősdi címen a párkapcsolatok apró-nagyobb drámáit vetíti színpadra Börcsök Enikő és Hevér Gábor előadásában. Presser Gábor a 30 esztendeje bemutatott Déri Tiborral közös musicaljéről, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című előadásról mesélt a zongora mellett. A 350 színpadi zenével büszkélkedő szerző, Selmeczi György estjén Básti Juli és Jordán Tamás közreműködésével idézte meg alkotói múltját. A megszámlálhatatlan „program” egyik legnépszerűbbike, amikor neves színészek főztjét fogyasztják estéről estére a szakma képviselői a teátrummal szembeni Fregatt étteremben.
Az idei fesztivál kibővült főiskolásprogramokkal is. Valamennyi magyarországi s egy-két határon túli művészeti egyetem, főiskola mutathatja be produkcióját, diplomamunkáját, legyen az installáció (pl. Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron), hangverseny (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) vagy a színi főiskolák megannyi vizsgaelőadása. Az Ifi Géniusz Aulában sorozatcím alatt kiváltképp a Dante Café jeleskedik a tárlatszervezésben.
A dramaturg céh a pályakezdő drámaírók felkarolásában szorgoskodik hosszú évek óta folyamatosan. A Nyílt fórumon taglalják, szedik ízeire az új darabot, hadd tanuljon belőle a szegény pária, aki darabírásra adta a fejét, mi vár rá a pályán; no persze azt is, hogy ez a műfaj – mesterség (is), el kell sajátítani a fogásokat. Persze vannak visszatérő „bűnözők”, akiknek már egy-két sikeres bemutató a háta mögött van, mint Egressy Zoltán, Térei János, akinek verses Nibelung-lakóparkja Mundruczó Kornél újító szellemű rendezésében nagy sikert aratott a felolvasó-színházban.
A fesztivál súlypontja a versenyprogram. Az idén Németh Ákos író válogatta ki azt a 15 darabot, amit jónak látott. Általános morgolódás támadt a műsor láttán, mert – jóllehet, mindenkinek tetsző, a szezon keresztmetszetét nyújtó válogatást nyilván nem lehet összehozni – a rostálás igencsak megkérdőjelezhető. Köztudottan jó produkciók nem kapnak helyet benne, viszont jócskán akad a műsoron olyan, nem oda illő előadás is, amely egyszerűen nem üti meg a mércét. A válogató arra hivatkozott, hogy saját rendező nemzedékének munkáit találta mérvadónak, neki tetszőnek, így állt össze a versenyprogram, amely a szakma többségének ítéletével, ízlésével korántsem találkozott. Jordán Tamás nyilatkozataiban azzal mentegette a válogatót, hogy egyszerűen gyenge volt az idei évad. Van benne igazság, de ennél jóval roszszabb színházi szezonok is voltak, s ennél átütőbb előadások születtek országszerte. A Budapestről hozott előadások többségének méltatásával már találkozhattak olvasóink lapunk hasábjain; amit először láttam, az a Madách Kamara – izgalmasan színre vitt, gondolatgazdag, igényes szöveggel és jó néhány remek alakítással – H. Baker-előadása, a Jelenetek egy kivégzésből. A velencei köztársaság romlott világát megidéző dráma, hatalom, alkotás, művészi felelősség, meg nem alkuvás, igazságkeresés és behódolás, árulás fogalmát járja körül Udvaros Dorottya szárnyalóan szenvedélyes, nagy formátumú alakításával a főszerepben. A lepantói csata véresen valós freskóját megfestő művésznő, aki hivatásának megszállottja, a börtön infernóját is vállalva ragaszkodik alkotásának igazságához, művészi szabadságához. Meg is fizet érte. A dózse (Gálffi László) és a püspökök ítélete (Végvári Tamással az élen) – fogság. A politikai machinációk, manipulációk kibogozhatatlan szálai közt, amit mesterien kezel a rendező Mácsai Pál, bomlik ki mozaikjelenetek sorozatán át a nagy emberi történet, ami magával sodorja a nézőt.
***
Németh Ákos bajban.
Szerzői pályafutásomban törést okozhata mostani válogató szerep – mondta a Hívónak, a színházi találkozó lapjának Németh Ákos. „Már léptek vissza színházak azért, mert nem akarták támadásnak kitenni magukat. Idén négy bemutatóm volt Magyarországon. Elképzelhető, hogy jövőre csupán külföldön lesz” – jelentette ki a színházi szerző, aki az idei Pécsi Országos Színházi Találkozón látható előadásokat százhuszonöt produkcióból válogatta. (F. D.)