Megmozgatta a művészpalánták fantáziáját és sajátos, eredeti látásmódú képeket eredményezett a fényképezés hőskorából származó technika alkalmazása. Az épületek, alakok, tárgyak körvonala elmosódott, az alkotások letűnt korok tárgyait és embereit idézik. Egyes képek úgy hatnak, mintha domború lencsén keresztül készültek volna. Pedig itt lencséről szó sincs: az 1830-as években tevékenykedő Daguerre-hez hasonlóan mindössze egy szűk nyílással rendelkező, teljesen sötét doboz áll a kép készítőjének rendelkezésére. A különbség csak annyi, hogy a művészeti iskolások nem ezüstjodiddal bevont fémlemezt, hanem fotópapírt használnak a művelethez. A XIX. századi technika alkalmazásáról szólva Révész Nándor vezetőtanár elmondta: a hallgatók örömmel nyúltak az ősi módszerhez, mert a dagerrotípia készítése teljesen ismeretlen világgal szembesítette őket. A sikert azonban nem adták ingyen: a kéttucatnyi kiállítható kép megszületéséhez közel fél év alatt több száz dagerrotípiát kellett készíteni. Az ősi „fényképezőgép” szerepét betöltő kartondobozzal ugyanis egyetlen kép készíthető, amit 4–16 perces exponálási idővel lehet előállítani.
Egymilliárd forintot, a bevallott összeg tízszeresét költhették el Magyar Péterék tavasszal