Gyermekmese és viselkedési minták

A mese és a mítosz gyermeknevelésben elfoglalt szerepéről tartott konferenciát a napokban a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolája.
A rendezvény atyja Bálint Péter, az irodalmi tanszék vezetője, aki azért kezdeményezte a mesével történő tudományos foglalkozást, mert megengedhetetlennek tartotta, hogy a pedagógiai főiskolákon a hallgatók mindössze egyetlen dupla szemináriumon találkoznak gyermek személyiségfejlesztése szempontjából oly meghatározó meseirodalommal. A tavalyi konferencia anyagát ezért kiadták, s több főiskolán tananyagként használják.
Bálint Péter kifejtette: a legújabb pszichológiai kutatások szerint annak, aki mesén nő föl, felnőtt korában jól használható, az egzisztenciális problémák megoldásában is eredményes viselkedési minták, megoldó képletek állnak rendelkezésre.
Görög Veronika nyitó előadásában egy nagyon népszerű cigány mesét, A hűtlen anya címűt elemezte. Az afrikai mesekutatási tapasztalatokkal is rendelkező előadó a mesében megjelenő családi kapcsolatokat vizsgálja. Szerinte a családban dúló indulatok feldolgozása sokkal jobban igénybe veszi a hőst, mint azok a kihívások, amelyekkel a külvilágban szembesül. Az igen sok rétegben értelmezhető történet a nem kívánt gyermek és az anya kapcsolatát a még fiatal, de anyasága által erősen korlátozott nő helyzetét és a felnőtté váló fiú fájdalmas, de nélkülözhetetlen elszakadását mutatja be drámai erővel.
Ugyancsak a cigány mese témakörében maradt a másik neves kutató, Boldizsár Ildikó, aki a magyar és a cigány népmese összehasonlító elemzését választotta vizsgálódása céljául és ebből emelt ki hajdúböszörményi előadásában két figurát. Az egyik az Ólomfejű barát, az abszolút gonosz démoni alakja. A másik a sárkányölő nő, aki nem furfanggal, nem varázslattal, hanem testi erejével győzi le a fenevadat. A mesemondók semmiképpen sem gyermekszoba-mesélők: a felnőtteknek adnak át bölcsességeket a meséken át, olyanokat, amelyek az élet tragikus fordulópontjainak állomásairól mondanak örök érvényűt az embereknek. A mese gyermekekhez való közelvitele nem is az ő dolguk, sokkal inkább a szülőké, az óvónőké, a tanítóké.