Tanulta vagy örökölte sokoldalú képzőművészeti készségeit?
– Egészen kis koromtól fogva érzek késztetést arra, hogy az önkifejezést a látvány művészetében valósítsam meg. Bár képzőművész nincs a családomban, időben távoli felmenőim között ezermesterek jócskán akadnak. Mint például apai üknagyapám, Bodor Péter, ő készítette a margitszigeti zenélő kutat. Édesanyám Marosvásárhely környékéről származó elődei is ügyes kezű székely emberek voltak. Én már Budapesten születtem, szinte előbb rajzoltam és festettem, mint hogy írni tudtam volna. Jó ideig a festészetből kerestem a kenyerem, mellette tanultam meg a kerámiát. Műveim hamar elkezdték vándorútjukat, rengeteg hazai és európai kiállításom volt.
– Mikor kezdett vallásos, egyházi munkákat alkotni?
– Első kifejezetten egyházi megrendelésem a csolnoki Fehér Szűz Mária volt, ami elindította a szobrok, domborművek, templombelsők sorozatát. Amikor megtervezek egy templom- vagy kápolnabelsőt, az épület méreteihez lényegítem a belső arányokat is. Tudom, hogy hatalmasak a domborműveim, kevés képzőművész vállalkozik hasonló feladatra, mert munkáim nemcsak felfokozott, ihletett szellemi és idegi összpontosítást, hanem nehéz fizikai munkát is igényelnek. Ha visszagondolok például Erdélyország új, hatalmas parajdi templomára, melynek az egész templombelsőjét én terveztem és magam is készítettem, reá összesen egy tonna agyagot használtam föl. Két hatalmas kamion vitte ki a helyszínre részenként a domborműveket. Ekkor több férfi szobrászkolléga is megkérdezte tőlem: hogyan telik ki ez egy törékeny nőtől? Hát úgy, hogy belülről hihetetlen erőt kapok, amikor elkezdek dolgozni. Ez a mágneses izzás feledteti még a fizikai fájdalmat is. Amint ez föltámad bennem, onnantól kezdve nem számít, mennyi agyag van előttem.
– Ez az erő átsugárzik a nézőkre is. Úgy hírlik, V. Majzik Mária dabasi Szent István-szobrához sokan ellátogatnak. Aki bajban van, elmond előtte egy imát és nyugalom szállja meg.
– Mindenféleképpen kapok fentről segítséget. Hogy egyik legújabb munkámról is beszéljek, most készül a Hospice Szolgálat fölkérésére egy kápolna, magam vagyok a tervezője, kivitelezője. Tíz méter hosszú és három méter magas felületet kell domborművekkel beborítanom, ami óriási munka.
– Az új dombormű egy kultikus magyarságvers ihletében készült. Hogyan vált szoborrá Jókai Anna Ima Magyarországért című költeménye?
– Amit Anna szavakba öntött, én megpróbáltam agyagba áttenni. A kompozíciót egy kapu fogja közre, amelynek két szárnyára rá is írtam két versszakot. Középpontjában áll a Magyarok Nagyasszonya. Szűz Mária teste olyan, mintha egy fának a törzse lenne, ebből nő ki a lombkoronája, Mária arca. Tekintete messze néző, szomorú. A kezében lévő gyermek Jézus viszont vidám. A fa törzsébe bele van írva a vers címe: Ima Magyarországért. Annát meghívtam a műtermembe, a kezébe adtam a formázófát, s megkértem, írja bele a nevét saját betűivel. Mária alakját palmetta fonja körül, ez a legősibb magyar díszítési mód. Én a rakamazi honfoglalási sírokban talált változatot használtam föl, ami vértként öleli a Szűzanyát. A palmetta zsinórja lángot kap, ha messziről nézzük, a láng tulipánformát ölt, amit szintén nagyon régen használnak a magyar népművészetben. A láng kezdő- pontja két emberpár kezéig vezet. A jobb oldali emberpár komoly, tágra nyitott szemű. Szomorúan, de mégis hittel tartják a lángot. A bal oldali emberpár belenyugvó, csukott szemű, már haldoklik. Jókai Annához hasonlóan én is őszintén remélem, hogy a szomorkodó, de csak azért is bizakodó emberpár hite tükrözi jövőnket.
origo.hu
Kiderült, hogyan történt a kettős tehervonat-baleset Komáromnál
