Hagyományőrző táncházas zenészek

A tavaszi időszak egyik legjelentősebb népzenei kiadványa az Új élő népzene sorozat aktuális korongja, amely tíz éve a fiatal, tehetséges, táncházas népzenészek antológiája. A felvételeket a Táncház Egyesület pályázata alapján választja ki a szakmai zsűri, az idei jelentkezőket Marosi Júlia, Pávai István, Sipos János és Vavrinecz András bírálta el.

Bizalomra ad okot az Új élő népzene sorozat idei válogatása, hiszen a muzsikáló, éneklő fiatal zenészek összességében felkészült, stílusbeli ismeretekben jártas, lendületes és hangulatos felvételekkel ajándékozzák meg a hallgatót. Mert ez a lemez valóban ajándék: ízlésesen, változatosan összeállított műsorával a táncházmozgalom fiatalabb korosztályának szép keresztmetszetét mutatja be, s azt, hogy a népzene ma is valóban élő hagyomány. A táncházas előadók ugyanis sokszor annyira eredetien, autentikusan énekelnek-muzsikálnak, hogy akár hagyományőrzőnek is beillenének.
A sorozat szerkesztője és a CD zenei rendezője, Havasréti Pál, a Téka együttes tagja ismét igazán értékes kiadványt hozott össze. A lemezen a népdalokat és a tánczenéket tájegységek szerint csoportosítva halljuk. Elsőként a mezőségi hagyomány kerül sorra, majd a kalotaszegi, a felvidéki, az észak-magyarországi, a moldvai, a gyimesi, a szatmári, az alföldi és a dunántúli dallamok. Idén a kisebbségi és a magyar nyelvterületen kívül eső vidékeket egyedül a Rece-Fice együttes macedón Crnagorkája képviseli. Kiegyenlített, pontosabban éppen fele-fele a hangszeres és az énekes számok aránya is. Sok esetben ugyanazt a tánctípust halljuk külön-külön egymás után, s így sokkal jobban megvilágítódnak a népzenei dialektusok jellegzetes vonásai.
Az énekes anyag között találunk néhány gazdagon díszített népdalt is, kiemelném Klapka Ágnes természetes egyszerűségét, Kásler Magdolna, János Hajnalka, Bakó Katalin, Balatoni Katalin, Nagy Krisztina és Kovács Nóri nemcsak autentikus, hanem az előadó egyéniség jeleit is magán viselő kiváló interpretációját. Az egyébként szép hangú és stílusos Tárnoki Beatrix viszont sajnos az ugrásoknál helyenként kissé magasra intonál. A Sárkányfű együttes gyimesi muzsikája hangulatos, Hetényi Milán az évek alatt sokat fejlődött stílusbeli ismeretekben, de jellegeztes színű tenorhangja most kopottabb, mint a korábbi felvételeken. Az instrumentális anyag is sokszínű, a vonósbanda mellett koboz, moldvai hangszeregyüttes, gyimesi furulya–gardon páros, tamburazenekar is megszólal. A Szalamás zenekar, valamint Soós Csaba, Soós András és Bognár András együttese jó hangulatban indítja a lemezt, a Rozsdamaró zenekar és a Mokányos együttes virtuóz játékával tűnik ki, a CD zárószáma, a Téka együttes bonchidai muzsikája pedig méltó befejezés.
(Új élő népzene 10., Táncház Egyesület, 2004.)