Nevetve hagyta el a világot

Temesvári Pelbárt halálának ötszázadik évfordulója alkalmából a szécsényi ferences kolostorban kiállítás nyílik május 16-án a világszerte ismert középkori magyar prédikátor életéről. Ebből az alkalomból beszélgettünk Varga Kapisztránnal, a tárlat rendezőjével.

A szécsényi kolostor már több kiállításnak adott helyet, nem a mostani az első tárlat.
– Nagyon sokan nem a kiállítások miatt keresik föl a kolostort. Nógrád megye nevezetes látnivalói közé tartozik a ferences templom és a rendház, különösen az épületek középkori részei miatt. A gótikus sekrestye, a Rákóczi-terem egyedülálló látnivalók. A vendégek már több időszaki kiállítást is megtekinthettek az épület falai között. Legutóbb a szerzetesrendek feloszlatásának ötvenedik évfordulója alkalmából, 2000-ben. Célunk, hogy bár a hozzánk látogatók mindennapi életünkbe nem tekinthetnek be, mégis minél több emberrel meg tudjuk osztani a rend javait, értékeit.
– Egy újkori téma, a szerzetesrendek feloszlatása után miért esett a választásuk Temesvári Pelbártra?
– Temesvári Pelbárt halálának ötszázadik évfordulója miatt. A hagyomány szerint Szent Vince napján, január 22-én halt meg 1504-ben, a budai ferences kolostorban. A régi feljegyzések szerint szentség hírében hunyt el, és megemlítik azt is, hogy halálos ágyán még egyszer, utoljára felnevetett. A magyar liturgikus naptárban, mivel boldogként is tisztelték, május 17-e az emléknapja. Ezt a kis bemutatót úgy igyekeztünk elrendezni, hogy a látogatók számára elhelyezzük Temesvári Pelbárt életét és munkásságát tágabb és szűkebb környezetben. Bevezetésként persze bemutatjuk Szent Ferenc életét és a ferences rendet is, hiszen sokak számára ez ismeretlen, idegen terület.
– A nagyközönség számára Temesvári Pelbárt talán még Szent Ferencnél is kevésbé ismert.
– Ezért a második tablón a középkori magyarországi ferences kolostorokról olvashatnak, hiszen ez volt Pelbárt kora. A ferencesek a legújabb kutatások szerint még Szent Ferenc életének utolsó éveiben megtelepedtek Magyarországon, esztergomi kolostoruk volt az első. Az 1270-es évektől igazolhatóan itt működött a ferencesek egyik főiskolája. Itt tanított legalább két ízben is Temesvári Pelbárt. Bizonyosra vehető, hogy Pelbárt nem magányos csillag volt az obszervánsok között. Elég az itáliai leccei Róbert esetére gondolni, aki L’Aquillai Bernardin krónikája szerint egy magyar obszerváns ferencestől tanult prédikálni, tehát előfordult, hogy magyar szerzetes Itáliában prédikált, mintegy missziót tartott, és esetleg tanította a homiletikát.
– Tudunk mást is Temesvári Pelbárt életéről?
– A korabeli névadási gyakorlat alapján vélhetőleg Temesváron született, apja neve László volt. Fiatal szerzetesként küldték a krakkói Jagelló Egyetemre 1458-ban, 1463-ban szerzett baccalaureátusi fokozatot. Az 1479 és 1481 közötti pestisjárvány után fogadta meg, hogy prédikációs gyűjteményt állít össze Szűz Mária tiszteletére.
– Végül is ez tette Európa-szerte ismertté?
– Igen, a szentbeszédei hatalmas könyvsikert jelentettek. Pelbárt 1483-tól a budavári kolostorban tanított teológiát, és eközben fejezte be első kötetét, a Stellariumot, magyarul A boldogságos Szűz Mária csillagkoszorúja címűt. A címadás sem véletlen, tipikusan a ferences lelkiség hatását mutatja, gondoljunk egyebek között a csíksomlyói kegyszoborra. A Jelenések könyvében Szűz Mária úgy jelenik meg, mint akinek lába alatt a Hold van, öltözete a Nap, és a fején a tizenkét csillagból álló korona. 1489-ben kezdett bele második könyvének írásába, amely a Pomerium Sermonum, a Prédikációk gyümölcsöskertje nevet viseli. Érdemes közelebbről is szemügyre vennünk ezt a hatalmas munkát. 221 beszédet írt a szentekről, az évközi időre 171-et, a nagyböjti beszédek száma 150. A bűnbánatra serkentő beszédek igen magas száma megint csak a ferences gyakorlatot mutatja.
– Van valamilyen közvetlen adat hazai és európai hatásáról, arról, hogy miként használták könyveit?
– A nyomtatott prédikációkat nem egyszerűen felolvasták, hanem ötletet merítettek belőle a középkor hitszónokai. E könyveket kiváló cím szerinti és tartalmi mutatókkal látták el, hogy megkönynyítsék a használatukat. Pelbárt nagy ismertségét bizonyítja, hogy 1526-ig a Stellarium és Pomerium 20-20 kiadást ért meg Velencében és Strasbourgban. Betetőzte a középkori magyar prédikációirodalmat, és műveinek nyomtatásban való kiadásával úttörő is volt. A prédikációs irodalom igazi klaszszikusa. Elevenen hatott idehaza is, egyes szentbeszédei még évszázadokkal később is felbukkannak fordításokban. A Stellarium egyik prédikációjának gyönyörű részletét magyarul például a XVI. század első felében, a Ráskai Lea által másolt Horvát-kódexben olvashatjuk. „Mert miképpen ősszel mikoron az filemile madár édesdeden énekel, akkoron szokott leszállani az harmat, azonképpen az mennyei filemile, Szent Gábriel angyal, mikoron megénekli az ő mézzel folyó édes énekét az Ave Mariát, akkor az Istennek Fia leszáll a Mennyországból Szűznek méhébe.” Csodálatos, de ma is eleven középkori szöveg.