Ahol a példakép Magyarország

Szondi György 1999 novemberétől a Szófiai Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Nyelvészkandidátus (kutatási területe a bolgár irodalom 1945 utáni története), emellett műfordító, egyetemi oktató, tankönyvek és verseskötetek szerzője, a Napút című irodalmi havilap főszerkesztője. Több száz cikket írt, bolgár irodalmi és tudományos kitüntetések birtokosa, a Veliko Tirnovó-i Szent Cirill és Szent Metód Egyetem díszdoktora, főtanácsos.

Augusztusban lejár a szófiai mandátuma. Úgy érezte, a helyén volt?
– Divatos szó mostanában a „kihívás”. Nem mellőzhetem most én sem. 1990-ben lehettem volna nagykövet, de nem nekem való. Öt évvel ezelőtt pályáztam meg először ezt a posztot. Próbára tettem magam: korábban soha nem voltam vezető. A folyóirat-főszerkesztőség csak szerelem. Méltóképpen megjeleníteni Bulgáriában a magyar kultúrát: nehéz volt, szép lett. Egyszemélyes kis intézet a szófiai, a világban működő 17 között. Mégsem panaszkodhatok: Magyarországról kaptam háttértámogatást, a bulgáriai érdeklődésre sem lehetett panasz. Nagyszerű vendégeket fogadhattunk, remélem, ők is elégedetten tértek haza. Gyönyörű időszaka volt ez életemnek.
– Mi jellemzi az intézet tevékenységét, az ön munkáját?
– Egy nyitott intézet élete nagyon színes. Kulturális szigetnek tekintettek bennünket Szófia központjában. Munkánkhoz épp úgy hozzátartozott államközi szerződések előkészítése, mint az egyetemek, művészeti csoportok közötti kapcsolatteremtés. Az intézet falán pedig kinn a tábla: a Magyar Köztársaság Kulturális Tanácsosi Irodája – tehát a külképviseleti teendő se kevés. És hazafelé, Magyarországra is „közvetítünk”. Kultúránk gazdagságának bemutatása az alapvető feladatunk, de a tudomány és az oktatás területén is helyt kell állnunk. És magától értetődő, hogy a határon túl teremtett magyar kultúrára épp úgy figyelünk, mint a magyarországi kisebbségekére. Ez utóbbin belül kiemelt hely illette meg az esztendők során a bolgár közösség képviseletét és a hazai roma művészet bulgáriai megismertetését. De büszkén mond-hatom, hogy lehetőségeinkhez mérten erős volt könyvkiadói és -támogatási tevékenységünk, vidéki jelenlétünk. Nem tagadhatom bolgaristaságomat sem – rendezvényeink egyhatodában bolgár kulturális eseményeket fogadtunk be. Évente több mint húsz magyarról fordított vagy magyar tárgyú, de bolgárul írt könyv, kiadvány bemutatására került sor intézetünkben, többet közülük anyagilag is támogattunk. A Magyar Könyv Alapítvány hét év alatt harmincnégy könyv bolgár megjelenését segítette, a balatonfüredi Fordítóház Alapítvány pedig több mint tíz bolgár műfordítónak nyújtott lehetőséget tolmácsi munkájukhoz. Magyar kulturális napokat is szerveztünk. Sikerült kiállítást vinnünk Tiranába, Isztambulba és Macedóniába is. Nagy felelősséggel jár, de megható is, hogy Bulgária számára Magyarország mindig példakép.