Csíksomlyótól Rómáig

A kisgrafika egyik legrégebbi, legnemesebb válfaja az ex libris (szó szerint: valakinek a könyveiből), magyarul könyvjegy, amelyet sokan még ma is szívesen ragasztanak be könyveikbe, hogy értékes grafikával jelezzék a kötet tulajdonjogát. A Vármegye Galéria, illetve a galériát működtető Erdély Művészetéért Alapítvány Xantus Géza csíkszeredai képzőművészt bízta meg egy ex libris elkészítésével. A művet azoknak ajándékozzák, akik az elmúlt tizenöt évben segítették a kiállítóhely munkáját. A galéria legújabb tárlatán is az erdélyi alkotó művei szerepelnek. Az október 8-ig nyitva tartó kiállítás a cím szerint részben a szülőhelyhez kötődik, a művek azonban elsősorban Róma, az Örök Város ihletéséből táplálkoznak.

Nincs ebben semmi csodálatos – mondja az alkotó –, hiszen a cím első fele egyszerre utal a szülőföldre és a szakrális művészetnek arra a helyére, amely korábban is fontos szerepet játszott munkásságomban. A második fele pedig, ahogyan a tárlaton látható művek is, annak a négy évnek az élményvilágát idézi meg, amelyet 1999 és 2003 között ösztöndíjasként Rómában, az Accademia di Belle Arti növendékeként töltöttem.
– A kilencvenes évek eleje óta kiállító művész hogyan került szó szerint felnőtt fejjel ha nem is iskolapadba, de akadémiai rajzterembe?
– Egyházi ösztöndíjjal nyílt lehetőségem, hogy a római akadémián tanuljak, s ezzel olyan területeken képezzem magam, amelyekkel korábban kevésbé foglalkoztam.
– Van-e valamilyen konkrét, feladatokban mérhető hozadéka a római éveknek?
– Hazatérésem után valóban elég sok festői, restaurálási, téralakítási feladatot kaptam, elsősorban Szatmárban. Például a püspöki palota egyik termének „újraálmodása” volt a feladatom, vagy ugyanebben a városban a most visszakapott katolikus iskolaközpont dísztermének, könyvtáregyüttesének helyreállítása. Az egyik környékbeli falucskában egy templom apszisának félig elpusztult terét kellett újraterveznem. Erdély sok településén katasztrofális állapotban vannak a magyarság műemlékei, az egyházak azonban, nem kis részben külföldről érkezett segítséggel, nagy erőfeszítéseket tesznek az értékek megmentésére.
– Római grafikái, festményei az Örök Város jeles helyeit, monumentumait örökítik meg. A helyszínen készültek, vagy az emlékeket dokumentálta?
– Két nagy grafikai sorozatot készítek, ezek nagy része még a helyszínen készült, bár néhány lapot valóban egy újabb utazásnak köszönhetek. Az egyik sorozat a Gatta di Roma címet viseli, s egyszerre szól a városról, a nőkről s a macskákról, akik a szebbik nemtől ugyanúgy elválaszthatatlanok, mint a Tiberis-parti város különböző helyszíneitől. A sorozat a Via Giuliától, a magyar akadémia épületétől indul, és a Via Appián ér véget. A római festmények-pasztellek sora lezárult, de azt hiszem, a négy év élményei alighanem beépülnek a következő évek újra egyre inkább itthonról inspirált műveinek képi világába.
Bizonyára nemcsak az emlékképek őrződnek meg, alakulnak át a művészi képzelet segítségével, de az a rangos kitüntetés is emlékezetes marad Xantus Géza számára, amellyel a Vatikán ismerte el egy nagy, 2003-as kiállítás művészeinek teljesítményét. A Beato Angelico-díj a reneszánsz festő-szerzetese, Fra Angelico emlékét őrzi, a szakrális tematikát magas szinten megvalósító műveket jutalmazza, egyben további feladatok vállalására kíván serkenteni.