Csokonai és Debrecen

Remek hangulatú, váratlan fordulatokban is bővelkedő irodalmi napokat zárt Debrecen. Az irodalomelméleti munka középpontjába a történelmi regényt állító, szellemében pedig a város legnagyobb költőjét idéző rendezvénysorozatnak egyik csúcspontja volt, hogy Kósa Lajos polgármester országos regényíró-pályázatot hirdetett, melynek főszereplője Csokonai és Debrecen.

Sokak szerint kissé meglepő döntés volt az irodalomelméleti értekezések témájául választott történelmi regény mint téma. Ám bőven indokolja az Alföld szerkesztőségéhez kötődő irodalmárokból álló kuratórium koncepcióját, hogy amint Sándor Iván esszéíró fogalmazott, a történetszövés klasszikus vagy formabontó útvesszői mindig a legfontosabbat rajzolják ki: az emberi sorsot. Ez pedig olyan „villanófény”, ami egyszerre vetkőztet pőrére és mutat utat az élhetőbb élet eléréséhez. S mint ilyen, ma időszerűbb, mint valaha. De van a témaválasztásnak ennél sokkal kézzelfoghatóbb mozgatója is, ugyanis négyszáz éve látott napvilágot az első regény, Cervantes műfajteremtő alkotása, a Don Quijote kiadásával.
A Kettétört életpályák-sorozat – aminek útjára indítója a Porkoláb Gyöngyi által vezetett Debreceni Kőr Dáma Egyesület volt – a városban élt költőt, Niklai Ádámot idézte. Összegyűjtött verseit Aczél Géza költő, az Alföld főszerkesztője rendezte sajtó alá. Amint a költőtárs előszavában írja, Niklai a huszadik század egyik poeta doctusa volt, aki méltatlanul kevés figyelmet kapott kortársaitól.
Ha a Csokonai-pályázat meghirdetése volt az idei debreceni irodalmi napok egyik csúcspontja, akkor a másiknak minden kétséget kizáróan az Alföld-díjasok estjét ítélhetjük, aminek Ady kedvenc debreceni tartózkodási helye, az egykori Angol Királynő épülete adott otthont, s amit a költőóriás, Juhász Ferenc, és a hazájától távol szakadt, majd idős korára visszatért Ferdinandy György jelenléte tett fényessé. A díjak átadását követő felolvasóest Csikos Sándor színművész közreműködésével igazi csemege volt: Ferdinandy apát, hazát és történelmet idéző, megdöbbentően őszinte, átütő erejű prózája és Juhász ékes magyar nyelven bugyogó drámai erejű lírája egyaránt méltó tolmácsot üdvözölhetett az előadóban. Juhász Ferenc személyes beszélgetés alkalmával elmondta: közéleti megszólalásait összegyűjtő kötetének kiadása után most a nagy eposzra készül, aminek harmincéves előzménye és háromszáz oldalas jegyzetanyaga van. A téma Isten, ember és halál.