Eldorádót játszanak

R E K L Á M

Május 35. Alapmű. Teljesen lehetetlen dolgok történnek benne, pont, mint az életben. Kästner gyereknek írta, mert általában csak nekik alkotott, amiért persze „gyerekírónak” tartják, afféle szórakoztató nagybácsinak, aki a nehézírók társaságába még zárójelben sem fér be, és ez, azon túl, hogy igazán kár, felettébb igazságtalan. Van benne egy jelenet, Eldorádóról, ahol senki nem dolgozik, legfeljebb passzióból, mert mindent gépek csinálnak az emberek helyett. Mígnem egy hiba miatt megbolondul a ki tudja honnan irányított gépezet, és összezavarodik minden, a gyárak a késztermékből előállítják a nyersanyagot, az önjáró autók egymásnak ütköznek, kirepülnek a liftek a házakból, és az égen – mert oda vetítik ki a híreket – nem az aznapi, hanem a holnaputáni újság jelenik meg.
A reklámújságok évek óta Eldorádót játszanak, mert ha ünnep van, Euroamerikában vásárolni kell, ráadásul előre. Azt még lenyelné az ember, hogy az anyák napjára már februárban figyelmeztet néhány bevásárlóhodály és művirágcsokrokat, speciáldobozolt csokoládékat meg undorítóan giccses, zenélő képeslapokat ajánlanak az akciós antibiotikumos csirke meg a fél disznó között, az is belefér, hogy újabban Magyarországon is megünnepeljük a Valentin-napot, a kihívás napját és a halloweent, de a legdurvább mégis a karácsony előtti prospektusözön.
Gyakorlatilag augusztusban elkezdik, mert a csomagküldő cégek lelkiismeretesek, igaz, hogy még izzad az aszfalt az Oktogonon, és a város fele még az Adrián liheg, de a postaládákban már landol a szentestei koktélruhadivat és az idei karácsonyfadizájn – up to date díszek, hátha Jézus a fekete üveggömbben a tavalyi lila után jobban látja magát –, aztán szeptember táján beindul a lakberendezési kommandó a hangulatlámpákkal és a mécsesekkel, amelyeket távol-keleti gyerekek gyártanak ötforintos órabérért (nekik mindegy, ott úgysincs karácsony), mert hangulatnak kötelezően lennie kell, októberben meg már a mezei szupermarketek is zizegnek, hogy vedd meg előre, mint gondos fogyasztópolgár a monogrammos törölközőt, az elektrotechnikát, az extracsokit és a kozmetikai cégek csomagjait – de vigyázz, az anyósod tavaly is nyolc doboz korpátlanító sampont kapott –, hogy novemberben és december elején elszabaduljon a színesújság-pokol, mert ilyenkor mindent el lehet adni. Akciós az élő hal, a döglött pulyka és a kétmillió E-vel ízesített diópótlós kész bejgli, az összeszerelhető műanyag karácsonyfa és a tajvani izzósor, a beszélő játék baba és a tribute to best of christmas songs made in China, csak így, alulkult angolul, a termovelúr pulóver, a raktáron maradt mobiltelefon-készlet és a rózsaszín hedszett, nézzenek csak hülyének a metrón, mert a karácsony: feeling, a karácsony: a szeretet ünnepe, a karácsony: a zabálás ünnepe, a karácsony: a fogyasztás ünnepe, a karácsony: Euroamerikában nem más, mint happening a halloween és a Valentin-nap között, ez itt ugyanis már rég Eldorádó, és az égen a holnaputáni újság főcímei szaladnak, arról, hogy egyszer csak mindennek vége lett.