Esterházy Pál domborműve Kaposvárott

Kaposvár a városalapító nádort, a letelepedési okmányt adományozó herceget tiszteli Esterházy Pálban, a zenekedvelőknek pedig a mindmáig népszerű egyházzenei gyűjtemény, a Harmonia Caelestis jut az eszébe, ha szóba kerül a műkedvelő költő és zeneszerző neve. A nyugati és a magyar egyházi népzene nyelvezetét és stílusát ötvöző gyűjtemény 1701-es keltezésű, ám kottaként csak 1711-ben jelent meg Bécsben rézbe metszett szólamokban. Bónis Ferenc zenetörténész szerint a Harmonia Caelestis „az első és sokáig az egyetlen kísérlet a magyar zenei anyag nyugati köntösben és nyugati készséggel való megszólaltatására”. A Kismartonban élő és ott nyugovóra helyezett Esterházy Pál az ország nádoraként 1712-ben adományozott letelepedési engedélyt az akkor alig ezer lakost számláló Kaposvárnak. A későbbi somogyi megyeszékhely ennek az okmánynak köszönheti, hogy elindulhatott a felemelkedés útján – hangzott el a hét elején a ma több mint hetvenezer lakosú Kaposvár emlékünnepségén. Esterházy Pál domborművét, Gera Katalin szobrászművész alkotását a hét elején avatták fel a somogyi megyeszékhelyen. És amint azt az emlékezők illendőnek tartották, az avatási ceremónián a Vikár Béla Kórus megszólaltatta a Harmonia Caelestis egyik részletét. A mű részletei egyébként évek óta szerepelnek a kőröshegyi műemlék templom nyári koncertjeinek repertoárján is. Első nagy sikerű bemutatása Szekeres Ferenc karnagy nevéhez és a Budapesti Madrigálkórushoz fűződik.