Bassola Péter egyetemi tanár, budapesti elnök köszöntőjében emlékezetünkbe idézte, hogy tizenöt évvel ezelőtt Bánffy György színművész javaslata nyomán vált nemzeti ünnepünkké a magyar kultúra napja annak tiszteletére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását. Legyen ez a nemzeti összefogás napja, a tavalyi, szomorúan végződött december 5-i népszavazás reményteljes ellenpontja. Engedjük közel magunkhoz a művészeteket – e szavakkal kezdte ünnepi beszédét Pálinkás József, a Fidesz kulturális tagozatának elnöke. Mai világunk gonosz kísértései naponta arra késztetnek bennünket, hogy eleget tegyünk a szerzés reánk kényszerített parancsának. Amikor a tanulás helyét átveszi az információszerzés, a műveltséget a jólértesültség készül leváltani, beszélgetés gyanánt pedig már lassan csak sms-üzeneteket váltunk, felbecsülhetetlen az irodalom és a kultúra missziója. Képes arra, hogy a határok felett megteremtse a szellemi haza egységét a Kárpát-medencében. Az elnök szavait követte a Rendületlenül című megrendítő irodalmi összeállítás Frigyesi András, Nemeskürti Harriet, Bródy András rendezésében. Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Márai Sándor, Németh László, Nagy László, Wass Albert és mások üzenetét Császár Angéla, Egres Katinka, Esztergályos Cecília, Karsai Klára, Póka Éva, Pitti Katalin, Sára Bernadett, Bánffy György, Bitskey Tibor, Benkóczy Zoltán, Horváth Sándor, Mécs Károly, Nagy Péter, Raksányi Gellért, Szarvas József, Szigethy Gábor, Szabó Gyula tolmácsolta.
A színpad hátterét Nagy-Magyarország térképe díszítette, rajta mécsesek mutatták a műsorban szereplő nagy magyar költők szülőhelyét. Az eseményen kigyúlt apró lángok behálózva a Kárpát-medencét szimbolikusan jelezték, hogy a magyar irodalom lerövidítheti a lélektől lélekig terjedő hoszszú utat is.
Harrach Péter Karcagon. Az Országgyűlés alelnöke szombaton este Karcagon, a magyar kultúra napját köszöntő városi rendezvényen elmondta, hogy a kultúrához tágabb értelemben hozzátartozik mindaz, amit magunk körül építünk. A viselkedésünk, a nyelvünk, az ünnepeink és a szokásaink is. Kultúránk a globalizáció hatásaitól, a kommerszáradattól egy kicsit megsérült, és újjáépítésre szorul, amihez megvannak a hagyományaink, az ünnepeink és létezik irodalmunk. (MTI)
