Nem pénz, döntés kérdése

Nagy várakozás előzi meg a Mindentudás Egyetemével együttműködő Várostudás Kollégiumának február 17-i előadását, amelyen Hans Stimmann, Berlin városépítésének és várostervezésének példájából kiindulva a XXI. század városáról beszél. Rubovszky Ritával, a Millenniumi Intézet igazgatójával a sorozat céljáról, funkcióiról és Budapest jövőjéről beszélgettünk.

Ön kezdeményezte a Várostudás Kollégiumának létrejöttét. Képes-e a civil szféra előadásokkal segíteni azt, hogy Magyarországon a berlini vagy a prágai modellhez hasonló városokban élhessünk?
– Hans Stimmann egyik legérdekesebb munkájának a címe: Városépítés és várostervezés Berlinben (Tervezési atlasz 1652-től 2030-ig). Mint a címből is kitűnik, lehet évtizedekre előre gondolkodni. Berlin kulturálisan azért is izgalmas példa Budapest számára, mert a poroszos önfegyelem és a protestáns kultúra feszül egy süteményillatúbb bajor világnak. Hihetetlen kulturális-szociális különbségek élnek együtt a városban, ám ezek nem kioltották egymás értékeit, hanem megerősítették azokat.
– Budapest ma fontos kulturális választás előtt áll: eleven, sokszínű, alkotó várossá válik, vagy tovább gettósodik, és bezárkózik?
– Lukovich Tamás a Várostudás Kollégiumán tartott előadásában azt fejtegette, a nagyvárosok ismert negyedeinek egy része úgynevezett tematikus park. Például a Rockefeller Center New Yorkban vagy a párizsi latin negyed egységes, de mégis sajátos atmoszférájú, többé-kevésbé zárt világ, amely együtt fejlődik a várossal. Ilyennek épült Budapesten a Wekerle-telep vagy ilyen a Millenáris Park. A tematikus park egy város élő, lélegző negyede, amely kulturálisan megőrzi egy-egy kor, korszak hangulatát, de nem fullad bele. Ezzel ellentétben a gettó mindig a lakók félelmén, kisebbrendűségi tudatán épül fel.
– Magyarország tizenegy városa vetélkedik az Európa kulturális fővárosa cím majdani elnyeréséért. Mit lehetne és mit kellene még idejében tenni azért, hogy a főváros valóban esélyes legyen a cím elnyerésére?
– Az ország hosszú távú, egészséges fejlődése szempontjából nincs fontosabb dolog annál, mint hogy Budapest elhiggye saját magáról, hogy kulturális főváros. Ha ezt elhisszük, akkor egyszerre életre kelnek majd a még fiókba zárt elképzelések, projektek. A kulturális főváros cím elnyerése nem pénz, hanem döntés kérdése. A döntést pedig itthon kell meghoznunk. Hogy mely közép-európai főváros lesz a térség kulturális fővárosa, még nem eldöntött. Több város versenyzik ezért a pozícióért. Földrajzilag óriási az előnyünk, hiszen a hagyományos Orient expressz jelképes értelemben is Budapesten vitt keresztül. Vigyázzunk azonban, tavaly óta csak Bécsig közlekedik! Mint ahogy a világhírű művészek, európai nagy kiállítások java része is Bécsbe vonzza a térség közönségét. Budapestnek minden esélye megvan arra, hogy 2010-ben Európa kulturális fővárosa legyen, ehhez egyrészt politikai és szakmai összefogásra van szükség, hogy az uniós forrásokból ne maradjon ki, másrészt kulturális fejlesztési tervre. A Nemzeti fejlesztési terv második részének kidolgozása most zajlik. Ebben Magyarország annyi uniós pénzhez juthat, amennyiről álmodni sem mert – ezzel ellentétben ez idáig szó sincs sem kultúráról, sem Budapestről, sem turizmusról. Akkor viszont hogyan beszélhetünk kulturális fővárosról?
– Pedig az utóbbi két év Monet-kiállítása vagy a Francia mesterművek tárlat azt bizonyítja, a közönség igényli a nívós programokat.
– Ez igaz, és dicséretes is, de akkor beszélhetünk majd a térség kulturális fővárosáról, ha már ma tudjuk, hogy 2008-ban milyen nagy kiállítások jönnek ide, és ismerjük a kultúra ágazati költségvetésének a térképét, mint ahogy a bevételit is. Jelenleg a fesztiválok nem egy hoszszú távú kulturális stratégia, hanem a túlélés szabályai szerint működnek. Budapest fesztiválvárosnak nevezi magát, de valójában nem az. A fesztiválok szereplőinek válogatásakor a szervezőket akaratuk ellenére az urambátyám feudális szemlélet irányítja, mert különben a szakma, a kuratóriumok és a politikai döntéshozók haragját vonják magukra, és tönkremennek. Ezért nincs bátor, kreatív projekt, s ez azzal a következménnyel jár, hogy a politika végül is nem tud mit kezdeni a kultúrával, hiszen csak problémát lát benne, nem lehetőséget.
– A Várostudás Kollégiumán elhangzott előadások eljutnak-e a stratégiaalkotókhoz?
– Természetesen, a konferenciának ez az egyik célja. Az előadások során és a kapcsolódó szakmai műhelyekben értékes stratégiai elképzelések fogalmazódnak meg, amelyekkel, reméljük, hozzájárulunk ahhoz, hogy Budapest megszeresse önmagát, és tegyen is azért, hogy szerethető várossá váljék.
(A Várostudás Kollégiumának előadás-sorozatában február 17-én 18 órakor Hans Stimmann berlini főépítész tart előadást a BME Kozma László Termében.)