Dokumentumfilm a kitelepítésekről

A szovjetunióbeli Gulagok, a magyarországi Recsk haláltábora, a hortobágyi kitelepítések helyszínei az ókori rabszolgaság és a megfélemlítés iszonyatos eszközei voltak, a megsemmisítőlágerekhez hasonló végcéllal. E gondolatok jegyében nyitotta meg tegnap délután a XII. Kerületi Művelődési Központban A Hortobágyra hurcoltatott című Sáhghy Gyula-dokumentumkantáta ősbemutatóját Breuer Pál egykori internált, Fehérváry Gyula, a Politikai Elítéltek Szövetségének elnöke és Zimányi Tibor, a Recski Szövetség elnöke. Szomorú aktualitást ad az egykori szocialista megsemmisítőtáborokról szóló műnek, hogy itt és most, a jelenlegi kormányhoz közel álló sajtótermékek megpróbálják az 1990 előtti világ szörnyűségeit kisebbíteni – mondta többek között Mitnyan György XII. kerületi polgármester, a rendezvény fővédnöke.
Orbán Viktor Fidesz-elnök ünnepi beszédében virágvasárnap és húsvét kétezer évvel ezelőtt fogant üzenetére emlékeztette a résztvevőket. Akkor Krisztus áldozata próbálta helyrehozni a deformálódott világot, amely akkor földi királyt és politikai megváltást várt, pedig lelki megváltásra volt szüksége. – Az emberi társadalmakat azért hoztuk létre, és azért nem magunkban élünk, hogy segítsük egymást, társai lehessünk egymásnak, biztonságban élhessünk. Közösen találjuk a szépet és a jót ebben az életben, és erre taníthassuk gyermekeinket, akár e film, amely visszarepít bennünket az embertelenség világába. Sajnos ma megint ott tartunk, hogy összefogás helyett belső uszítás áldozatai is lehetünk – mondta többek között Orbán Viktor.
A filmből kiderül: a hortobágyi kitelepítőtáborok a világtörténelem két legveszedelmesebbb és legeredményesebb politikai tömeggyilkosa, Lenin és Sztálin dicstelen magyar tanítványai, Rákosi Mátyás pártfőtitkár és Kádár János belügyminiszter ördögi találmányai voltak. 1950. június 23-tól 1953-ig telepítettek ki erőszakkal magyar községekből hortobágyi kényszerlakhelyre olyan embereket, akik a saját környezetükben tekintélyes, köztiszteletben álló, erkölcsi példaképnek számító polgárok, mintagazdák voltak, de ellenálltak a kolhozosításnak, a párttaggá, spiclivé szervezésnek. A terméketlen sziken folytatott reménytelen mindennapi robot, az iszonyatos szálláshelyek, az emberek, állatok számára egyaránt nyomorúságos táplálék mind-mind a megfélemlítést és az úgynevezett kulákok lassú megsemmisítését célozta, előkészítette a Kádár-korszak téeszesítését. A hortobágyi, ebesi kálváriaút végén, majd a Kádár-korszakban is folytatódott a volt kitelepítettek üldöztetése, és a rendszerváltozás sem hozta el számukra az olyannyira áhított erkölcsi katarzist.
Zimányi Tibor, a Pofosz elnöke a 2006-os választások eredményétől várja, hogy „Magyarország reménysége, Orbán Viktor folytassa azokat a reményteli folyamatokat, amelyek 1998–2002 között kibontakoztak”.