Csődbe taszítják az Operaházat?

Sajtóhírek szerint az Operaházban sztrájkbizottság alakult, immár az előadások is veszélybe kerültek. A kulturális tárca nem tartja be tavaly év végi megállapodását a színház intendáns-főigazgatójával, Szinetár Miklóssal, és a januárban az intézménybe helyezett ügyvezető igazgató, Závecz Ferenc – többek szerint álruhás miniszteri biztos – ténykedése sem javított a helyzeten.

A kulturális tárca azt nyilatkozta, hogy kiegészíti az alaptámogatást, ha cserébe az intézmény racionalizálja működését. A tömeges elbocsátás előtt álló társulat tagjai immár május eleji fizetésük folyósításában sem biztosak – és nem zárják ki annak a lehetőségét sem, hogy a kormányzat szándékosan hagyja cserben őket.
Az operaházi sztrájkbizottság megalakulásának régebbre visszanyúló okai vannak. 2001 novemberében Orbán Viktor miniszterelnök kabinetje döntött az évtizedek óta forráshiánnyal küszködő Magyar Állami Operaház többlettámogatásáról: az addigi 2,4 milliárdos évi apanázst 6,4 milliárdra emelte.
*
A kormányváltással egy időben leváltott főigazgató és fő-zeneigazgató (Locsmándi Miklós, Győriványi Ráth György) helyébe kinevezett régi-új csúcsvezetők (Szinetár Miklós, Petrovics Emil) azzal a feltétellel vállalták az intézmény irányítását 2006. december 31-ig, hogy a költségvetési támogatás nem csökken a szocialista–szabad demokrata kormányzás alatt.
Ezzel szemben már Görgey Gábor minisztersége idején, az első nyáron megkezdődtek az elvonások: előbb 400 millió forintot „kaptak az Operától” a közgyűjtemények, majd a negyedik negyedéves részlet érkezett jelentős hiánnyal. Ezek után több száz milliós „váltót” állított ki a kulturális tárca vezetője, mondván: 2004-ben visszakapja a pénzt az Operaház. Nem így történt, és a közben lefutott két költségvetési év a támogatás folyamatos szűkülését, sok tervezhetetlenséget okozó zárolást hozott.
Annak viszont örült az opera- és balettszakma, hogy Rockenbauer Zoltán egykori miniszter terveit Görgey folytatta, s a Nemzet Színésze díj mintájára létrehozták a Mesterművész díjat az Operaház Kossuth-díjas és örökös tagjai részére. A mosoly akkor fagyott az operai arcokra, amikor arra is fény derült, hogy a díjakkal járó, éves értékben csaknem százmilliós illetményt az Operaház folyósítja majd. 2004 végére az Operaház immár képtelen volt költségvetési kötelezettségeinek teljesítésére, s az intézmény csőd felé imbolygását Szinetár Miklós intendáns-főigazgató és Hiller István miniszter megállapodása lett hivatott megállítani. Az iratban már szerepelt az engedélyezett közalkalmazotti létszámhoz való viszszatérés kötelezettsége (ez 89 művész és alkalmazott 2005-ös elbocsátását jelenti), de a költségvetési törvényben megszavazott, mindössze négy és fél milliárdos támogatás kiegészítése is mintegy hatmilliárd forintra.
Ez utóbbi vállalást sem Hiller, sem a helyébe lépő Bozóki András eddig nem teljesítette, ezért az Operaház szerződéses művészeinek, beszállítóinak még a tavalyi számláit sem tudta kiegyenlíteni. Mivel pedig a havi kincstári ellátmányból még a közalkalmazotti béreket sem lehetne kifizetni, az Operaház csak újabb járulékadósság felhalmozásával volt képes az előző negyedévben felszínen maradni.
Ha nem érkezik meg az ígért támogatás, akkor a 2001-essel azonos reálértéken vegetál majd a kiemelt nemzeti intézmény, Magyarország egyetlen operaháza – azonban ehhez közalkalmazottaiból akár több százat is el kell majd bocsátania.
Sztrájk készül, s a hírek szerint a főigazgató egy hét múlva sajtótájékoztatót tart, amelyen talán lemondását is bejelenti. Addig két dolgot nem ért senki: hová lett a polgári kormány idején a költségvetésbe épített plusz négymilliárd forint, s hogy miért jó a balliberális kurzusnak, ha megbukik az általuk kinevezésre erőltetett vezetőpáros? A pénzükre hónapok óta várók szavait már nem bírja a nyomdafesték.