Immár 146 rendes tagot számlál az 1992-ben 22 fő alapította Magyar Művészeti Akadémia. A decemberi népszavazást követően a testület úgy érezte, tennie kell valamit a határon túliakért. A közgyűlés döntése alapján mindegyik akadémikus jelképesen megosztotta magyar állampolgárságát az elcsatolt részek egy-egy művészével, így 44, teljes jogú taggal bővült a létszám.
A Magyar Kultúra Alapítvány székházának Corvin termében Makovecz Imre elnök elöljáróban kemény szavakkal illette azokat a nagyhatalmi politikusokat, akik Európában az I. világháború utáni igazságtalan felosztással tartósították a konfliktusokat, és háttértevékenységükkel az együttélés belső szabályait már elsajátító népeket egymásnak ugrasztották. „Ügynökeikkel kidolgoztatták azt a stratégiát, ami a mai napig ellentéteket szül.” Ennek ellenére létezik népszellem. „Az a realitás, amely kisugárzásával és a földre való átáramlásával hozza létre a szülőföldet, amelyben élni érdemes.” A manipulált népszavazás után a Magyar Művészeti Akadémia kiterjeszti szellemi horizontját az országhatá-rokon túl élő művészekre. Testülete mától a népszellem képviseletét gyakorolja.
Az idei akadémiai aranyérem birtokosának szellemi arculatával szombati szalonestjén ismerkedhetett meg a tagság. A MMA AURA Egyesületével közös rendezvényen, ez utóbbi elnöke, Kiss József fiatal drámaíró faggatta az aranyérmes csíksomlyói plébánost, akiről bátran elmondhatjuk: ilyen gazdag szellemi-lelki tartalékkal feltarisznyált, tisztalelkű, szókimondó és kedélyes, jó humorú és hivatásának, nemzetének elkötelezett személyiséggel anyaországunkban bizony ritkán találkozni. Tartása, sorsa példamutató. Az ötvenesztendős Gergely István a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végzett, és 1981-ben szentelték pappá. Panasz nélkül, már-már kalandokként sorolja pályakezdésének hányattatásait, mígnem 1987-től Csíksomlyó plébánosa nem lett. Maga szerényen hallgat róla, de Orosz István laudációjából kiderült, hogy kezdeményezője, főszervezője volt a kommunizmus éveiben még illegálisan szervezett Csíksomlyói Ifjúsági Találkozóknak, s fő feladatának a fiatalok pasztorizációját tekintette. Kápolnákat, templomot építtetett, és sokat tesz a moldvai csángók felkarolásáért. Alapítványok létrehozatalával idősek, kallódó fiatalok védence lett. Neki köszönhető, hogy a csíksomlyói búcsúk helyszínén felépült a Makovecz Imre tervezte Hármashalomoltár, ahol a százezres zarándoksereg előtt miséznek.
A Csibész Alapítványt az árvaházból kinőtt, kallódó, nyomorgó fiatalok számára alapította 1992-ben. Két évvel azelőtt bukkant rá 18 elhagyott „csibészre”, beköltöztette őket a plébániára, s amikor már túllépték a negyvenes létszámot, a garázsba, a harangozóházba, mi több, még a harangtoronyba is. „Munkaterápiával” próbált az életüknek értelmet adni, mondja. Közösséget építettek. Humoros imafordulatokat idéz: „Édes Jézus ide hallgass, éhes vagyok, mint a farkas”. Aztán az alapítvány létrejötte után már 30 épületre gyarapodott a saját, illetve bérelt házuk. Mintegy 200 kallódó gyereket mentettek meg. Önálló műhelyeket létesítettek számukra. Éppígy fogadtak be félárva, elhagyott moldvai csángó gyerekeket. Arról is szól, hogy a teljesen kilátástalan helyzetbe kényszerített csángómagyarokat csak úgy lehetne megmenteni – különben elkerülhetetlen a beolvadás –, ha átköltöztethetnék őket a sok száz elhagyott erdélyi falusi házba. Gergely plébános nem fukarkodik a keserű megjegyzésekben, amikor a decemberi népszavazás kudarcáról ejt szót. (Mikor később a Magyar Nemzet munkatársaként mutatkozom be, vitriolos szójáték gyanánt, megkérdezi, van még „magyar nemzet”? Szerinte csak „nép” van.) Elmeséli, novemberben Szekszárdon tartott istentiszteletet, lelki biztatást adni az igen szavazathoz, de nyomban utána rosszul lett, kórházba került, s kiderült, szó sem lehet hazautazásról: kétoldali tüdőembóliája van. Még a szent kenetet is feladta itteni kollégája – akkor döbbent rá, életveszélyben van. Így fohászkodott: „Uram, ha az áldozati csomagból ez hiányzik, odaadom az életemet”. És belenyugodott. Az áldozatfelajánlás ugyan nem volt elég ahhoz, hogy az „igen” szavazat elég legyen – mondja –, de a felajánlás percétől, orvosa szerint, „látványosan gyógyulni kezdett”. Hazaérkezve Erdélybe, megdöbbentette az a dühvel elegyes csalódottság, ami honfitársait eluralta. Azóta nem beszél „nemzetről” …
Az aranyérem átvétele után a Bánffy-trilógia sokatmondó címére utal: Megmérettettél, … És híjával találtattál, Darabokra szaggattattál. Most is e tragikus helyzetben leledzünk, ám megérett az idő a megújulásunkra – vallotta. Végezetül, Gergely atya utalt a Makovecz idézte Brezinsky-kifejezésre: a Kárpát-medence Európa szívcsakrája – ezen belül kell keresnünk az életnedveket felszívó gyökereket az újjáéledéshez.
Új tagok.
