Kugyela Attila budapesti polgári körös aktivista szervezte meg a rangos estet, amelyet Csontos János költő, lapunk munkatársa vezetett, s amelyen Halmos Béla népzenekutató, népművész, Altorjai Attila erdélyi színművész, Hende Csaba, a polgári körök koordinátora és Bíró Ildikó, a Polgárok Háza művészeti vezetője vett részt. Hende Csaba köszöntőjében szimbólumértékűnek nevezte a tényt, hogy Makovecz Imre abban a házban vette át a róla készített érmét, amely az ő tervei és kivitelezése nyomán alakult át lerobbant épületből a polgári kultúra fellegvárává. „Ha Makovecz Imre nincs, akkor mi most nem ülhetnénk itt.” A szerves építészet magyarországi nagymesterének tevékenységét Csontos János méltatta, aki éppen filmet forgat Makovecz Imre életművéről. Többek között elmondta, hogy 1984-ben még hírből sem hallott Orwellről meg az ő nevezetes negatív utópiaregényéről, mégis úgy érezte: nemzedéke önmagát túlélt utópiában él. 1984 számára azért számított mégis kitüntetett esztendőnek, mert a debreceni egyetem téli népművelési vándortáborának jóvoltából véletlenül megpillantotta Makovecz Imre zalaszentlászlói faluházát, megérezte, hogy a kommunizmus helyett valami más is fölépülhet ebben az országban. E nagyszerű, ihletett pillanat hatására kezdte el tanulmányozni a szerves építészetet. A terminus technicusoknál sokkal fontosabbak a lenyűgöző élmények, amelyeket a piliscsabai Stephaneum, a sárospartaki Árpád gimnázium, a farkasréti ravatalozó és a megszámlálhatatlan építészeti remekmű láttán fog élünk át – mondta Csontos János.
Makovecz Imre tréfával leplezett meghatottsággal vette át Tőrös Gábor kitűnő plakettjét. Az 1934-ban, Tordán született, a szakma által népi szürrealistának is nevezett nagybányai szobrászművész a nagybányai bronz életfa, a lenyűgöző Jégkorongozók alkotója, számos emlékplakettet készített az erdélyi történelem kiemelkedő alakjairól, művészekről, Koós Károlyról, Németh Lászlóról, Bartók Béláról – és most már Makovecz Imréről is. A Polgárok Házába látogatók megcsodálhatták a művész éremtárlatát, amely magában foglalja az új formákat kereső kísérletező és a magyar tradíciókat követő nyomkereső attitűdjét. Méltán érezhetjük úgy, hogy művész és modellje kölcsönösen büszke lehet egymásra.
Társasházi lakás ég Budapesten