Királyavató Szentendrén

Méltán érdemelhetik ki a csodálatot azok a fiatalok, akik a római katolikus egyházközösséggel összefogva szombat este Szentendrén, a Templomdombon színre viszik legismertebb rockoperánkat, az István, a királyt. Akinek van füle a hallásra, az megérti, hogy ez a darab az élet nagy döntéseiről, két, egymással össze nem egyeztethető út közötti választásról s a magyarságról szól – vallják a szereplők, akik a teljes bevételt a kárpátaljai rászorulóknak ajánlották fel.

Ideje újra felfedezni, mit jelent közösségben, emberek között élni, s nem csak virtuálisan, az interneten keresztül szólni a másikhoz. Rá kell lelnünk kapcsolatainkra, meg kell tanulnunk a szolidaritást, azt, hogy felelősek vagyunk egymásért. Blanckenstein György szentendrei plébános e szavakkal írja le azt a küldetést, melyet közel egy évvel ezelőtt magukra vállaltak azok a szervezők, akik eldöntötték: ezen a nyáron színre viszik talán legismertebb rockoperánkat, az István, a királyt. A plébános úgy véli, nem ismerjük igazán történelmünket, s ez a tény csak fokozta azt az önzést, ami miatt tavaly decemberben Magyarország nemet mondott a határon túl élő testvéreinek. Mint hozzáteszi, az előző rendszer mindent megtett, hogy elszakítsa a magyart a magyartól, ám a hosszú évek sem voltak elegendők ahhoz, hogy mindannyian úgy gondolkodjunk, mint akik nemmel szavaztak.
Az előadás szervezői által vállalt misszió pedig miben másban teljesedne ki, mint hogy a jegyekből befolyó pénzt az igazi rászorulók, a kárpátaljai magyarok megsegítésére fordítják. Nem véletlen hát, hogy Mádl Ferenc államfő elvállalta az esemény fővédnökségét, sőt, a mű „atyjainak” egyikéhez, Szörényi Leventéhez hasonlóan, várhatóan jelen is lesz a Templomdombon.
Egy másik szervező, Szűcs Balázs káplán felidézi, hogy csak Réka szerepére harmincan jelentkeztek, így aztán nem volt könnyű összeállítani a húsz címszereplő listáját. Tavaly ősz óta azonban minden vasárnap próbálnak, hogy most szombat este tökéletes legyen az előadás. A hosszú hónapok alatt ráadásul a társulatból egy valódi baráti kör alakult ki – teszi hozzá Kalmár Gergely, akit a nézők Istvánként ismerhetnek meg szombaton. A fejére kerülő korona – melyet Hummel Katalin ötvösművész készített – élethű másolata az eredetinek, igaz, nem aranyból és drágakövekből, hanem rézből s különleges üvegekből készült.
Koppány szerepét Koppány György játssza, aki meghatódottan mesél arról, hogy bár mindössze nyolcéves volt, mikor 1983-ban a darabot először bemutatták, ez mégis olyan mély nyomot hagyott benne, hogy idővel élete legnagyobb álmává vált a szerep. Szakács Áron rendező szerint a fiatalok számára a csíksomlyói előadás jelentette az ősbemutatót. Mint kifejti, a darab két útról, Istvánéról és Koppányéról szól, de ez nem jelenti azt, hogy mi magunk nem kerülhetünk életünk során hasonló döntéshelyzetbe, még ha nem is az ország sorsa, „csak” a saját életünk múlik is rajta.