Kifinomult lélektani filmdrámák, a magas szintű irodalmi adaptációk, az intellektuális képi humor mestere, Makk Károly ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Filmközelben született, már gyermekkorában magába szippanthatta a mozi varázslatos levegőjét: édesapja a berettyóújfalui Apolló filmszínház tulajdonosa volt. Imponálóan gazdag életművét csúcsteljesítménnyel kezdte. Szigligeti Ede örökzöld vígjátékát, a Liliomfit 1954-ben álmodta mozgóképre. Makk Károly másik emblémafilmje az 1970-es Szerelem, amely Déry Tibor két klasszikus novellája nyomán készítette el az emberi helytállás lélektani filmremeklését, s leplezetlenül tárja föl a baloldali diktatúra lélekölő iszonyatát is. Merész, úttörő teljesítménye volt a Philemon és Baucis, amely 1978-ban siratta az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatait, ugyanakkor hiteles képét nyújtotta a bűnnek – amely alól egyedül Isten adhat feloldozást. A forradalom mártírjainak az első szabad magyar választás 1990-es esztendejében állított emléket a Magyar rekviem című filmalkotással. Filmtörténeti bravúrnak számít a Macskajáték, Örkény István groteszk kisregényének álom és valóság határán lebegtetett szürrealisztikus feldolgozása és a békebeli idők démonian varázslatos hangulatát megidéző Egy erkölcsös éjszaka, Hunyadi Sándor A vöröslámpás ház című elbeszélésének szabadon kezelt adaptációja. Makk Károly munkáiban együtt él a sírás és a nevetés. Változatos életművének életvidám és komor színeivel már most örök érvénnyel beírta magát a magyar művészfilm történetébe.
origo.hu
Napi balfék: Bud Spencer tanácsai a diszkójampinak
