Szinte még a minap élvezetes és elmélyült előadását hallgattam az írószövetségben, így többszörös döbbenetet okozott Bohár András esztéta halálhíre. Barátunk a szó szoros értelmében is fiatal volt. Mindössze negyvenöt esztendős földi jelenlét adatott meg neki. Nehéz ilyen órában enyhet találni írótársunk közvetlen hozzátartozóinak, szeretteinek, mégis a gyász első pillanatainak sokkja után vigaszt jelenthet, hogy a fiatal, kiemelkedően tehetséges gondolkodó jól használta ki a neki kijelölt, tragikusan rövid pályát. Számos tekintélyes testület, a Magyar Írószövetség, a Szent István Társulat, a Magyar Filozófiai Társaság, a Magyar Elektrográfiai Társaság tagja volt. Okkal és joggal, hiszen intenzív szellemi izgalmakat, a felfedezés örömét szerezték írásai, előadásai. Azok között a gondolkodók között tartottuk számon, akik a forma mindenhatóságát, a kísérletezés intenzitását, a járatlan utak felfedezésének fontosságát hirdették mind a filozófiában, mind a hermeneutikában, mind az esztétikában, de a szépirodalomban is. Nem véletlenül tartozott a formabontásra, az avantgárd és a posztmodern útkeresésekre nyitott folyóirat, a Magyar Műhely alkotógárdájához. Erről tanúskodnak komoly visszhangot keltő, átfogó munkái, a Nyitott kultúra felé, az Aktuális avantgárd, a Filozófiai n. é. z. ő. p. o. n. t. o. k. A szakma egyértelmű elismerését váltotta ki tanulmánya Papp Tiborról, a Magyar Műhely markáns, emblematikus alakjáról.
origo.hu
Menczer Tamás: Mi lesz így velünk?!
