Méltóságteljes ünnep a századik TF Estén

Felemelő és méltóságteljes műsorral ünnepelte Schulek Ágoston és Schulek Edith a Testnevelési Egyetem aulájában pénteken este a TF Esték jubileumát. A sorozat századik rendezvényén Jókai Anna Kossuth-díjas írónő és a Magyar Örökség díjas előadóművész, Kobzos Kiss Tamás szerepelt. A résztvevőket és a szervezőket Wittner Mária szabadságharcos, a Fidesz képviselőjelöltje és Székely Kornél képzőművész köszöntötte. Wittner Mária a maga készítette jubileumi ’56-os lobogó első példányaival ajándékozta meg Jókai Annát és a Schulek házaspárt.

Jókai Anna mondta ki valamikor elsőként, hogy a TF Esték rendezvénysorozatain már 1993-ban megtörtént az igazi szellemi rendszerváltozás. Lapunk kérdésére Schulek Ágoston, a Testnevelési Egyetem rektorhelyettese elmondta, hogy 1993-ban feleségével elhatározták, hogy fölajánlják a Testnevelési Egyetem auláját a Németh László által emlegetett szellemi Magyarország legkiválóbb elméinek szereplésre. Száz alkalommal mintegy százötven kiváló személyiség lépett az aula színpadára: Budai Ilona, Maczkó Mária, Ferencz Éva, Szörényi Levente, zene és énekművészek; Csoóri Sándor költő, jeles tudósok és lélekmentők, Erdélyi Zsuzsanna, Balogh János, Csókay András, Papp Lajos, Freund Tamás és a két nagyváradi igehirdető, Tempfli József katolikus, Tőkés László református püspök. Utóbbi TF-gyülekezetnek nevezte a Testnevelési Egyetemet.
A hatalmas közönség valóban, szinte templomi áhítatban várta az előadókat. Kobzos Kiss Tamás, a régi magyar zenének és a régi magyar irodalomnak elhivatott közvetítője a jelennek is üzent Tinódi Lantos Sebestyén, Palóczi Horváth Ádám énekeivel, Petőfi Sándor megzenésített verseivel. Jókai Anna Az írástudó felelőssége című előadásában elmondta, hogy Orbán Viktor, a Fidesz elnökének kérésére, a Nemzeti konzultációs program részeként az országot járva immár száznegyvenkettedik előadását tartja. A saját példájával is bizonyítja, hogy amikor a haza veszélyben van, az írástudó nem lehet semleges.
Szűnni nem akaró vastaps tört ki a fináléban, amikor Jókai Anna felolvasta a Krónikásének 1956– 2006 című költeményét, amely frissen jelent meg a Széphalom Könyvműhely gondozásában. Kiváltképpen e sornál: „Sorsunk, akarásunk nem érhet így véget, Várjuk hát, várjuk a cselekvő igéket.” Az írónő a végszóban is megerősítette a hallgatóság reményét és hitét a közeljövőben bekövetkező változásról, amely Magyarország szellemi fölemelkedését is előidézheti.