Muzsika a kegytemplomban

Saját erőből szervezett koncertet hallhat a közönség október 8-án délután négy órakor a Zeneakadémia nagytermében a Csíki Kamarazenekartól. Ménesi Gergely karmester több helyre is pályázott, de nem kapott támogatást, annak ellenére, hogy a koncert programján két hazai bemutató mellett olyan Michael Haydn-darabok is szerepelnek, amelyeket száz éve biztos nem hallhatott a közönség. Az előadást a Bartók rádió és a Duna Televízió is rögzíti.

Állami támogatás nélkül is megvalósul az a koncert, amelyen a Csíki Kamarazenekar többek között olyan Michael Haydn-darabokat játszik majd, melyeket Ménesi Gergely saját kezűleg írt ki az Országos Széchényi Könyvtár kézirataiból. Lapunk kérdésére, miért tartja olyan fontosnak, hogy ez a koncert megvalósuljon, Ménesi Gergely elmondta, hogy a 2001-ben, fiatal zenészekből alakult Csíki Kamarazenekarral három éve adták első közös koncertjüket a csíksomlyói kegytemplomban – akkor harminchárom éves volt, és mindaddig nem volt része ilyen zenei élményben. „Nagyon ritkán jelenthetjük ki, hogy a zenészek és a karmester igen összetett munkája tökéletesre sikerül, de úgy érzem, velük ez majdnem százszázalékosan megvalósul” – mondta Ménesi.
Mint utóbb kiderült, vállalkozásával meglehetősen egyedül maradt. Bár két helyre is pályázott, mind a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), mind a fővárosi kulturális bizottság (FKB) elutasította kérését. Amikor az indoklásról kérdeztük, a fiatal karmester elmondta: „Nem tudom, talán az erdélyi zenekar az, ami nem nagyon tetszik senkinek. Ők itthon nem ismertek, eddig csak kisebb helyeken léptek fel, de úgy gondolom, hogy a teljesítményük összevethető a nagy magyarországi vonószenekarokéval, éppen ezért két dolgot tartottam fontosnak, amikor a koncert mellett döntöttem: ha ilyen messziről ekkora társaság ideutazik, s ráadásul egy estére a Cantemus Vegyeskarral és a Sonatores Pannoniae rézfúvósegyüttessel is kiegészül, akkor csak jó helyen játszhatnak, és nagy közönség előtt. Így esett a választás a Zeneakadémiára, ahol azonban a délutáni terembérlet is 550 ezer forintba kerül” – tette hozzá a karmester. Ezt a költséget kívánták az NKA-nak beadott pályázattal fedezni, az FKB zenei pályázatán nyert pénzt pedig a szállásra és az étkezésre költötték volna. Nyár közepén és szeptemberben jött a válasz a két helyről: semmilyen támogatást nem nyújtanak a rendezvényhez.
Ménesi annyira bízott a pályázatok sikerében, hogy nem is próbálkozott szponzorok keresésével. „A zenekar ideutaztatása és ötnapos itt-tartózkodása a koncert költségeivel együtt csaknem egymillió forintra rúg. Ennek az összegnek nyolcvan százalékát a bátyám cége finanszírozza – mondta a karmester, és hozzátette: Húsz százalék és a szervezés minden gondja rám marad. Ha az ezerötszázból hatszáz jegyet sikerül eladni, akkor bejön a bérleti díj, ha pedig telt házas lesz a koncert, akkor esetleg nullszaldós a vállalkozás, ez azonban nagy munkát igényel, mivel a mai koncertpiacon hatalmas a túlkínálat, és a sok információ között nem biztos, hogy ennek az előadásnak a híre is mindenkihez eljut, akit érdekelhet.”
A fiatal karmester az elmúlt hónapokban belekóstolt a vállalkozók életébe. Miközben próbáról próbára utazik, rengeteg telefont intéz, és a zenei felkészülés mellett igyekszik a plakátterjesztéstől a tiszteletjegyek házhoz szállításáig mindenre odafigyelni. Kérdésünkre, vágta-e már hasonló fába a fejszéjét, elmondta: nem, sőt nem is fogja többé. Bár a házi muzsikálás most nagy divat, annak megszervezése össze sem hasonlítható egy ekkora rendezvénnyel, hiszen villamossal vagy autóval átutazni a város másik részére egy kis közös zenélés céljából sokkal egyszerűbb, mint 670 kilométerről elbuszozni ide, és egy nagy koncertet adni. Ez sokkal komolyabb elköteleződést igényel.
Arra a kérdésre, hogy miért vállalta mindennek ellenére az áldozatokat, Ménesi Gergely azt válaszolta: amellett, hogy egy nagyszerű, fiatal tehetségekből álló zenekart kíván bemutatni a magyar közönségnek, a koncerttel azt is be akarja bizonyítani, hogy Michael Haydn nem gyengébb zeneszerző, mint testvére, Joseph Haydn, akit londoni utazásai sokkal ismertebbé tettek. Bár tisztán hangszeres muzsikája nem olyan jó, mint népszerű fivéréé, egyházi zenéje vetekszik vele. Azzal, hogy népszerű Mozart-művek mellett ezeket a darabokat is műsorra tűzte, s mindezt kiegészítette az erdélyi zenekar által régóta játszott, Magyarországon ősbemutatónak számító két erdélyi zeneművel: Fazakas Aaron Stalactite-jével és Kiskamoni Szalay Zoltán Eclogájával, nem titkoltan a szakmai közönséget kívánta megfogni. Úgy gondolja, ezzel a repertoárral és a Csíki Kamarazenekar bemutatásával a hazai fesztivál- és koncertszervezők elé táruló zenei kínálatot is bővítheti.