A komédiának sosincs vége

Dózsa László színművész és Borbély László író ma délelőtt 11 órától dedikálja a Bohóc vérben és vasban című könyvet a Vörösmarty téren, a Kairosz Kiadó standján. Közös művük egyszerre drámai hangvételű életrajz, fordulatos 1956-os hadtörténet és színházi szellemidézés.

Dózsa László színművész sokoldalú emberábrázoló, feledhetetlen alakításai – többek között az Egerek és emberekben, a Tartuffe-ben, A Jézusfaragó emberben vagy legutóbb a Napsugár fiúkban – sokak emlékezetében elevenen élnek. Számos alkalommal emelte fel hangját a nemzet és a magyarság sorskérdései kapcsán.
– A Bohóc vérben és vasban című könyvben Dózsa László, akárcsak egy drámai monológ során, nem öncélúan fordul a közönséghez – mondta el Borbély László író. – Mondanivalója hátterében minduntalan érezhető a közösségért érzett felelősség, a – külső erők által számtalanszor meghiúsított – jobbító szándék. Felidézi a népligeti vurstliban töltött gyermekkorát. Elmeséli pokoljárását – alig tizennégy évesen, 1956-ban harcolt a Rákóczi úton, a forradalom vérbefojtása után két sírásó húzta ki az egyik tömegsírból. Saját sorsán keresztül szembesíti az olvasót a színház egyre mélyebb válságával. Amikor tavaly májusban felkért a közös munkára, azt mondta, hogy elsősorban nem az 1956-os szenvedéstörténetére akarja helyezni a hangsúlyt, hanem a népligeti vurstlira, a mutatványosvilágra, amelyet az ötvenes években a földdel tett egyenlővé a rendszer. Dózsa László számára a népligeti Műszínkör volt a legigazibb színház, ahol artista édesanyja is fellépett. Ezt lerombolták, Laci azonban lelke színpadán újra és újra összegyűjt mindent, és zajlik az előadás. Számára a színház szent hely maradt, ahol a szerep: ima, amely a közösségért szól.
Borbély László szerint ez a könyv abban is különbözik a többi színészéletrajztól, hogy nem csupán Dózsa László szemszögéből tárja fel a múltat. A színháztörténeti múltidézés során megszólal több művésztárs – Kemény Henrik, Sára Sándor, Kerényi Imre, Harsányi Gábor, Müller Péter, Szersén Gyula, Ágh István, Raksányi Gellért, Ambrus András és sokan mások. A könyv egyik érdeme, hogy a szerzők megemlékeznek a Várszínházról és a társulat szellemi atyjáról, a kiváló Vámos Lászlóról. A Rákóczi úti harcok hétköznapjait az egykori pesti srácok segítségével elevenítették fel, így az olvasó több nézőpontból is tájékozódni tud arról, hogy mi történt azokban a napokban.
– Dózsa mindvégig ragaszkodott a személyes emlékezés jogához. Azért választottuk címnek azt, hogy Bohóc vérben és vasban, mert életében sokszor visszatér a népligeti fehér bohóc, akire így emlékszik: „Ugyanolyan bohóc akartam lenni, mint ő. A lélek porondján akartam létezni, ahogyan ő. Elegáns volt. Az arca lisztfehér, festett szemöldöke balra magas ívbe szaladt. Egyik szemében fájdalom tükröződött, a másikban akkora öröm, melyet csak a teremtés képességével megáldott lélek élhet át… Rettenetes élmény volt, amikor előadás közben fogdmegek jöttek érte. Nem tudom, hogy mi bűne lehetett. Annyi időt sem adtak neki, hogy lesminkeljen. Úgy, ahogy volt, fehér bohócruhában, megbilincselve elvitték. A fehér bohóc látványa volt maga a szabadság, és a szabadságot vitték el megbilincselve…”
Dózsa László ma bohócnak öltözve várja a nagyérdeműt a Vörösmarty térre, ahol a jó hangulat megteremtésében segítségére lesz a népligeti vurstli legendás alakja, Kemény Henrik is.